Budapest, 2016. (39. évfolyam)
6. szám, június - Elek Lenke: ÖTVEN ÉV - Kócos kis ördögök voltunk?
BUDAPEST 2016 június 24 Már tizenéves koromban megszállottan hallgattam sok kortársammal együtt vasárnap éjfélkor a Luxemburgot, és szorgosan írtam egy spirálfüzetbe a slágerlistát, figyelve, hogy egyik hétről a másikra hány helyet ugrik előre a Hollies a Bus Stop-pal, vagy esik vissza a Searchers Bumble Bee című száma. Akkurátusan, hétről hétre összehasonlítottam az amerikai Billboard, a Luxemburg, a Niki Grant-féle BBC és az Ekecs Géza ( Cse ke László)-féle Teenager Party listáját. Ez a „tini szórakozás” később egész életpályámat meghatározta. Celebhírek, anno Tipikus tinédzserként, a Beatles és a Rolling Stones mellett soktucatnyi együttes és énekes lett szinte „személyes” ismerősöm, tudtam, hogy mikor szakított Peter – a Peter és Gordonból – Jane Asher rel (akivel aztán ké sőbb Paul McCartney járt ), vagy hogy kivel fut éppen Marianne Faithful l, akinek a This Little Bird című számát aztán Ray Phillips , a Nashville Teens frontembere is elénekelte Budapesten. (Évtizedek múlva pedig végre Marianne is koncertezett nálunk.) Persze nem mintha mindez fontos lett volna, de effajta fölös „celebhírek” külföldön már akkor keringtek a szakmában, csak éppen nem létezett magyar újság, amelyik az ilyesmit közölte volna. Talán nem is lett volna sok értelme, hiszen a tévében még nem láthattuk ezeket a felvételeket, és rádióban is csak évtizeddel később kezdődtek Komjáthy György visszafogott stílusú pop zenei műsorai. A New Musical Express, a vezető angol popzenei szaklap – ha néha hozzám eljutott, egy kedves barátnőmnek-osztálytársnőmnek, illetve az ő londoni ismerőseinek köszönhetően – minden sorát kiolvastam, és vártam már, hogy miről ír majd a következő számban, a vezető kis publicisztikában Roy Carr, aki nagy tekintélyű rovatvezető volt. A naptáramban fel volt írva, hogy mondjuk, mikor lesz Gene Pitney vagy Paul Si mon születésnapja – hogy miért jegyeztem fel, ma már nem tudom. Kivételes gimnázium Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy legendásan jó gimnáziumban tanulhattam, az akkori, budai József Attilában. Fontos indíttatásnak bizonyult ez, ide járt a fél Omega, Latinovits , a Frenreisz fiúk, Bálint András és Tamás , valamint számos más, ké sőbb híressé vált színész és zenész. A nyitott szellemre jellemző, hogy az igazgatónk házi feladatnak egyszer például az Animals The House Of The Rising Sun című világslágerét adta fel angol leckének... A Luxemburg mellett a BBC adását is számosan fogtuk, ami sokat segített az angoltanulásban. Lefordítva persze ezek a dalok viccesen semmitmondókká váltak – kivéve talán Lennon vagy a Simon and Garfunkel duó néhány szövegét. Itthon volt politikai tétje (egyes) dalszövegeknek, ott a beat, bár számos külsőségben lázadás, de politikai felhangok nélkül. Arról nem beszélve, hogy az aktuális slágerlistán egymást váltották a beat, a rock, a pop és más stílust képviselő számok. Kócos kis ördögök voltunk? Elek Lenke ÖTVEN ÉV
