Budapest, 2016. (39. évfolyam)

6. szám, június - Horváth Júlia Borbála: Szellemes takarítónő

BUDAPEST

2016 június

2

Budapest-Zugló fölött viharfellegek gyülekeznek, a szél is feltámad, tépi az ágakat. Ki teheti, hazaszalad, mások behúzódnak az eresz alá. Frissen kopognak az esőcseppek, kifényesedik az aszfalt, újraéled a járdaszegély mentén a tavaszi tyúkhúr. Micsoda szégyen... – Nóri

néni behajtja az ablakot, minden alkalommal felháborodik, amikor sorházi tekintete a szomszédék elhanyagolt bejáratára téved. Én nem bírom... és nem is akarom... – pöröl magában, a söprögetést még bevállalná, de a gyomirtást?! Amíg a Guszti élt, nem volt ez probléma... – pedig dehogynem, viszont akkor még együtt dohoghattak a rendellenességeken, ami különös életerővel látta el őket. És dolgoztak szorgalommal, nappal a máséban, munka után a saját ház körül: utcaseprés másnaponként, kuka kirakás-berakás hetente egyszer, kapuk-zsaluk olajozása évente, télen sózás, nyáron hűtés, dús nyarakon rendszeresen csipegették a kockakövek között elvadult füvet. Persze, nekik is voltak rosszabb napjaik, mert amikor esik, vagy fúj, akkor nagyon fúj az egész.

Eh... – Nóri néni nem akarja az emlé

keket, és kikéri magának a nénizést (60+), végül elhatározza, kiküzdött társadalmi rangja révén, a továbbiakban nem hajlandó a más portáját is rendben tartani. A takarítónői múlt azonban nem hagyja nyugodni. Az utcában senki nem tudta, abban az időben mivel kereste a kenyerét; korán reggel ment a privátékhoz, onnan az irodába, hogy összeporszívózza az aktatáskás uraságok koszát. – Nórika, ránézne a vécére? – először nem értette, mit jelent a virágnyelv, majd rövidesen kiderült, a gazda savazást szeretne, mert a hétvégi fogadáson kicsit elhajlott a társaság. A munkaerő olyankor nyel egyet, s igyekszik másra gondolni, miközben szorgosan jár a keze. Szellemes takarítónő

szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó:Sebestyén László

Gyakori mostanság a mogorva munkavállaló. Persze alig szabad ilyet mondani manapság, mert félő, hogy a mogorva munkavállalók becsületvédő szakszervezete fellázad. A vidám munkavállalók becsületvédő szakszervezete bizonyára széles mosollyal a kijelentés mellé állna, és megmutatná, hogyan kell elviselni a mufurc hétköznapokat. Persze mindkét csoport számára a lét a tét, ezért inkább hallgat; Veronika viszont nem fedi fel inkognitóját, s kedélyünket javítandó, pontban éjfélre időzíti az akciót!

ÉJFÉL