Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Somogyi Krisztina: LAKÓTELEP - A közös problémáktól a közösségi lehetőségekig
BUDAPEST 2016 május 23 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A közös problémáktól a közösségi lehetőségekig Somogyi Krisztina LAKÓTELEP „Lakótelep... baljóslatú szó.” Ferkai And rás így indítja 2005-ben megjelent, Lakó telep című könyvét, utalva arra, hogy a hatalmas negyedek nem váltották be sem a társadalom, sem az ott élők, sem az építészek elképzeléseit. Magyarország egyötöde, közel kétmillióan találtak otthonra a második világháborút követően megépült panelházak valamelyikében. A tíz legnagyobb telep közül hat Budapesten található. Az Újpesti, Újpalotai, Óbudai, Békásmegyeri, Füredi és Kispesti mindegyikében harmincezernyi ember. A nehézségek és gondok sokfélék, ennek ellenére a nagy sűrűségű városrészek bizonyos feltételek mellett akár ideálisak is lehetnének. Olyannyira, hogy több jóléti európai állam invesztál újabb lakótelepek építésébe és a régiek fejlesztésébe. Mi a tanulásága a hazai panellakótelepeknek? Időszerű, hogy a témában komoly diskurzus kezdődjék a magyar társadalomban is. Szociális problémák „A modernizmus halála 1972. július 15-én 15:32 perckor állt be” – fogalmazott Charles Jenks építész, teoretikus az amerikai Pruitt Igoe lakótelep felrobbantását követően, kissé teátrálisan. A Missouri Állambeli St. Louis városában lévő telep elpusztítása minden értelemben nagy port vert fel – azóta is számos szociológus, környezetpszichológus, antropológus és építész írt elemzést, amelyben megkísérlik megérteni, mi vezetett a pusztuláshoz. Az építészet felől nézve: az a Minoru Yamasaki tervezte 1954-ben, aki a World Trade Center alkotója is. A kialakított lakások tágasak, korszerűek voltak, az átadás után az épületet sikeresnek érezték, díjazták. Szociális szándékok vezérelték a megalkotóit, 12 ezer különböző etnikumú, átlagos anyagi helyzetű embert költöztettek be a tizenegyemeletes házakba.A beköltözést követő fél év elteltével már észleltek problémákat, hat év alatt lett úrrá a rettegés a telepen: a fiatalok gang-be tömörültek, a közbiztonság romlott, a vandalizmus általánossá vált. A tarthatatlan állapotnak a már említett robbantás vetett véget. Kevésbé látványos módon, de a világon számos helyen tapasztaltak szociális problémákat lakótelepeken. Ennek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy a magyar lakosság véleménye is általában negatív, sokan a sivárság, szegénység, a magány, a monotónia szimbólumának tartják és – ami az építészek számára nagy nehézséget okoz – a „modern” tipikus megjelenésének gondolják az ilyen házakat. Kezdeti lendület A második világháború után nagy volt az optimizmus ezzel a gyors és sűrű struktúrát eredményező megoldással kapcsolatban. Magyarországon az 1961-ben megjelent tizenötéves terv egymillió lakás építését tűzte ki távlati célként, a panelprogram a Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányáról készített kép a miskolci Kollektív Ház falán
