Budapest, 2016. (39. évfolyam)
5. szám, május - Tosics Iván: VILÁG VÁROS - Integrált megújulás
BUDAPEST 2016 május 20 lehet a legjobban reagálni, mindezeknek pedig az egyik kiválóbb terepe ez a lehetőség. Óbuda önkormányzatával együttműködésben jött létre 2013-ban a Békási Kert. 1005 négyzetméteres, 27 parcellás minta, a lakótelep szélén. Az egyenként 7 négyzetméteres ágyások mellett 241 négyzetméteres közösségi tér is hirdeti az új lehetőségeket. A felsorolt innovatív projektek első pillantásra nagyon különbözőek. Van azonban bennük valami közös: szinte mindegyik az utóbbi években kialakult problémákra – régóta üresen álló üzlethelyiségek, bezárt kereskedelmi létesítmények, parlagon heverő földterületek, egyre növekvő nagyvárosi szegénység – adott sajátságos reakcióként értelmezhető. Egy további közös vonásuk, hogy a legtöbb ilyen projekt innovatív városlakók, civil szervezetek kezdeményezése, a közszféra (az önkormányzat) a legtöbb esetben csak eltűri ezeket, igen ritkán lép fel aktívan, támogatólag. Ebben az írásban és a folyóirat következő néhány számában megjelenő folytatásokban kilépünk Budapestből, és körülnézünk az európai nagyvárosok körében, hasonló innovációkat keresve. Újszerűen gondolkodó városlakók és civil szervezetek (NGO-k) mindenhol vannak. De mi van az olyan városokban, ahol a közszféra nem csak eltűri az innovációkat, hanem maga is pro-aktívan betársul, támogat és továbbfejleszt? Mint látni fogjuk, erre nemcsak olyan nyugati városokban vannak példák, amelyek kezdeményező, szociálisan érzékeny helyi önkormányzatuk miatt már régóta elismertek, hanem olyanokban is, amelyekre ez eddig nem volt jellemző, azonban a gazdasági válság hatására a közszféra megváltoztatta a hozzáállását. Az újfajta innovációk nem előzmény nélküliek, a közpolitikák többszöri változásait követik. A nyugat-európai városok az 1990-es évek végén azzal szembesültek, hogy egyre sokasodtak a városok fejlődését veszélyeztető kihívások: a beruházásokért és képzett munkaerőért való versenyen túl egyre szorítóbban mutatkozott a lakosság elöregedése, nőtt a szegények és kisebbségek társadalmi leszakadása és térbeli elkülönülése (szegregáció), és mindezek mellett egyre komolyabban kellett venni a környezeti problémákat (fosszilis energia szűkössége, széndioxid-kibocsátás). Eleinte ezeket a problémákat egyenként kezelték, egymástól teljesen elkülönült politikák keretében építettek tudományos-kutatási központokat, öregotthonokat, lakásokat a szegénytelepeken élőknek és zéró kibocsátású új lakásokat. Néhány fotónk ezeket az egymástól elszigetelt megoldásokat illusztrálja, és mindegyik esetben utalnak arra is, hogy ezek milyen másodlagos hatásokkal (externáliákkal) jártak. Ahogyan sokasodtak a kihívások, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy integrált megoldásokra van szükség, azaz olyan beavatkozásokra, amelyek nemcsak egy adott problémára vannak figyelemmel, hanem a többire is, s ha nem javítják is a helyzetet mindegyik szempontjából, de nem is járnak súlyos negatív következményekkel. Ilyen megoldásokat csak integrált, stratégiai megközelítéssel lehet kidolgozni. Fontossá vált az integráció különböző formáinak felismerése. Ilyen keret lehet a horizontális kooperáció az egyes ágazatok (gazdasági, környezeti, szociális ügyosztályok) között. A Te helyed a Te sikered! Dessewffy utca, Budapest
