Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Somogyi Krisztina: RAK-PART - Fókuszban a belvárosi Duna
BUDAPEST 2016 április 22 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara ben kell szétválasztani. Megvizsgálva a mozgásokat a városban, a tervezők azt javasolták, hogy napszakonként, illetve alkalmanként kell meghatározni a rakpart forgalmát. Egy üzemeltetési mátrix mellett érveltek: a reggeli és késő délutáni csúcsban a rakpart az autósoké, de a köztes időkben a gyalogosoké. Ha kellő gondossággal van megtervezve ez a zóna, akkor olyan felületek jönnek létre, hogy nincs szükség túl sok platformra. Szerintem ez az okos gondolkodás. Egy olyan modell, ami a világban sok helyen már működik. Az értékelésben azonban elvárás volt a vízi platformok telepítése, így ez az értékes felvetés nem nyerhetett. – Megváltozik a rakparton a forgalom? – A gépkocsiforgalom csillapított lesz, 2×1 sáv egész nap. Az autók ugyanígy továbbra is elvágják a várost a parttól, de a kisebb sebesség miatt szelídebben. Ez a helyzet azzal a következménnyel jár, hogy a városi élet kellékeit ki kell rakni a platformokra, ahol létrejön egy olyan független, a Dunával párhuzamos világ, ami maga a jó élet, ahol sétálni lehet, növények vannak, és közel a víz. Városi tér lesz, a kiírás értelmében tizenöt százalékban jelenhet meg rajta valamilyen üzlet, étterem. Szerintem ez nem vízpart. Furcsa helyzet: nem is hajó, nem is part, nem is sziget. Az értelmezés okoz nehézséget. A pályázat alatt eszembe jutott egy érdekes előzmény: Janáky István EXPO-koncepci ójában (1993) hajókat kötött volna össze, abból akart létrehozni egy nagyon hosz szú, ideiglenes valamit. Benne volt ebben a RAK-PART kiírás összes pozitívuma, de azért volt számomra szimpatikusabb, mert ideiglenesnek gondolta, és meglévő anyagból épült, aminek a viselkedését, tehát az összekapcsolt hajókét, ismerjük. A hatalmas platformok rendszere azonban újdonság, a Duna természete miatt ezek mérnökileg problematikusak, nem tudjuk, hogyan viselkedik egy több száz méter hosszú, több híd alatt is átfutó felület. A zsűriben nem is támogattuk, hogy a vízművek a hidak alatt is átmenjenek pedig nagyon sokan ezt javasolták. – Miért gondoltátok ezt a lehetőséget tévedésnek? – A hidaknak is van aurája. Nem szerencsés, ha egy másik minőség ebbe belelóg, nem hagyja kellően érvényesülni. Általában fontos szempont volt a bírálat során az új, tervezett elemek és a meglévő város viszonya. Nem értékeltük jónak azokat az elképzeléseket, amelyek teljesen átalakították volna a Vigadó teret, vagy valaki például a Széchenyi téren hatalmas fedett lépcsősort vezetett volna le a Dunához, vagy a hídról közvetlenül egy kanyarral vitte volna le a forgalmat a partra, mert bezavart volna a meglévő tér tengelyes szerkesztésébe. A problémák azonosításával jutottunk el a nyertes tervig, amely bár építészeti értelemben nem a legizgalmasabb, mégis okos, kellőképpen érti és tiszteli a meglévő épített környezetet. – Kik nyerték a pályázatot? Mi volt a meggyőző a munkájukban? – A pályázat titkos volt, így mi is a borítékbontáskor tudtuk meg, hogy a nyertes a Korzó Tervezési Stúdió, egy fiatal tájépítész csapat (vezető tervezők: Grab ner Balázs, Terhes Dénes, Noll Márton, Nyéki Anikó, Ercsényi Balázs), akik nem ismeretlenek a főváros számára, mert a fonódó villamos kapcsán ők csinálták a közterület-rendezéseket. A nyertes terv a város meglevő világát értékének megfelelően kezeli. Nincsenek irritáló beavatkozások, az alkotók jól érzékelik a hangsúlyokat. A vízi létesítményeik mértéktartóak, mennyiségben is, minőségben is. A parti sávot szépen és okosan szakaszolják. Várost építő struktúrát hoztak létre. Szép, kiegyensúlyozott munka, és – ami nagyon fontos volt a főváros szempontjából – megvalósítható, azaz nem tartalmaz problémás fejlesztéseket. A pályázat elkészítéséhez nagyon sokféle tudást kellett integrálni. A nyertes tervben a szakágak együttdolgozása kiegyensúlyozott, megnyugtató. – Második lett az Erik van Egeraat iroda terve. A neves holland építész már sokszor dolgozott Budapesten, az ING számára tervezett irodaházai a Paulay Ede utcában, majd a Dózsa György úton is figyelmet keltettek. A harmadik a Finta és Társai Építész Stúdió a Garten Stúdióval közös terve lett. Az építésziroda vezetője, Finta József a Duna-part több szállodáját s tervezte így az első, 1969-es Intercontinentalt is. Milyennek látod ezek tartalmát? – Építészeti értelemben izgalmasabbak voltak, mint a nyertes terv, mindketten jeleket próbáltak létrehozni. Van azonban egy nagyon fontos kérdés, amit nem lehet megkerülni. Nevezhetjük-e ingerszegénynek a Duna-partokat? Szüksége van-e ott nagy látványelemre? Az én véleményem szerint nincs. Ahhoz, hogy a hidak, a maguk hatalmas, férfias egójukkal érvényesülni tudjanak, nem szerencsés, ha alatta egy másik ego vonul keresztbe. A visszafogottabb fogalmazást tartottuk értékesebbnek. Mind a két építészeti terv nagy platformokat tervezett: Fintáék egy egyszerű kifliformát, Egeraaték egy egzaltált kortárs alkotást. Maguk A Vigadó előtti tér nyitott maradt a nyertes pályaműben
