Budapest, 2016. (39. évfolyam)
4. szám, április - Somogyi Krisztina: RAK-PART - Fókuszban a belvárosi Duna
BUDAPEST 2016 április 23 Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara az objektumok önmagukban értékesek voltak, de kissé narcisztikusak, erre nincs ott szükség a városban. Mindketten a Lánchíd alatt és az Erzsébet híd alatt is végigvonultatták művüket. Ez a döntés csatornásítja a Dunát a pesti nézet szempontjából, elépíti az átlátási pontokat, így a Vigadó előtt szerintünk nem szabad építeni. – Mondtad, hogy a két parttal nem foglalkozhatott a pályázat. Ugyanakkor, a pesti rakpart fő nézete Budáról adódik. Tehát nem csak pesti rakpartról nézzük a vizet és Budát, hanem a túlpartról majd az új építményt. Szempont volt ez a nézet? – A kiírás deklaráltan nem foglalkozott a túloldali nézettel, de természetesen a zsűritagokat foglalkoztatta. Az egybefüggő platform ellen megfogalmazott véleményünket az is indokolja, hogy megépülésével Budáról nem látszana az eredeti part. A pszeudo-rakpart válna a túlsó oldalról a pesti oldal valódi határává. – Volt érdekes, új, meglepő eleme a pályázatoknak? – Néhányan felvetették, hogy a kisföldalattit ki lehetne hozni a Vigadó térre, ott összekapcsolni a 2-es villamossal. Gyönyörűséges dolgot jelenítettek meg, a kisföldalatti az alsó rakpart szintjére érkezhetne. (Az elképzelés a BKK egy korábbi tanulmányában már felvillan.) Milyen fantasztikus lenne kinyitni az egészet, kijönni egy alagútból, kiszállni a vízparton. A zsűri sajnos elvetette, mert egyes megvalósíthatósági tanulmányok nagy kockázatot láttak benne, esetlegesen az egész metrót elöntené a Duna. Ezt tényleg nem lehet vállalni, bár nehéz elhinni, hogy ne lenne rá műszaki megoldás. És persze a megépítés mérhetetlenül drága volna. De egy ilyen elem nagyon különös világot hozott volna a rakpartra, ikonikus lett volna és mégsem építészeti formapuffogtatásról lett volna szó. – A Duna tekintélyes méretű folyam Budapestnél. Ez a nagyság fontos látvány, adottság. Nem ront-e ezen az élményen, ha a rakpartot beljebb toljuk, azaz végeredményben leszűkítjük a vízfelület látványát? – Sajnos egyet kell értsek veled. Ismét egy érv az egybefüggő platformok ellen, a nyertes terv mellett. Az volt a szándék, hogy ne egy nagy vízi tárgyként jelenjen meg, amit építünk. A Margit hídtól északra három-négy hajó is van egymás mellett, picit zsúfoltan, de ez a víznek természetes velejárója. Jó ha él a víz, jönnek-mennek a hajók, állandó a változás. Az állandó vízi építmény könnyen szigetté válhat, egy nagy sziget jelentősen megváltoztatná a Duna-képet. Szerintem is fontos lenne látnia mindenkinek, hogy Budapest attól fantasztikus, hogy nagy a folyója. – A víz látványához hozzátartozik a színe. Az elmúlt évtizedben megépült szennyvíztisztítóknak köszönhetően látványos a változás. Vonzza a tekintetet. A Duna élővilága is megváltozott. A kialakítandó zöld felület tovább fokozza majd a biodiverzitást. – Fantasztikus tény, hogy megtisztult a Duna. Erre vigyázni is kell. Az új platformnál a karbantartás, a tisztítás nagyon fontos feladat lesz, különben a part és a vízművek között fog összegyűlni a sok uszadék. A növényvilág ezen a felületen biztosan megjelenik, ez pályázati követelmény volt, de itt is az a kérdés, hogy miként jelenik majd meg ez, hogy ne vigye el a sziget-jelentés irányába a rakpartot. Jó lenne megfogalmazni ezt a harmadik karaktert. Attól válhatna ez az egész egy budapesti csodává, ha se nem sziget lenne, se nem hajó. Éppen a zöld lehet alkalmas arra, hogy ez a hatás kialakuljon. Nyilvánvaló, hogy a madárvilág számára ez egy zseniális hely lesz az összes következménnyel együtt. A karbantartás nagyon fontos azonban, ezt nem győzőm hangsúlyozni. – Úgy tudom, hogy a főváros megkezdte a tárgyalást a nyertes pályázóval, feltehetően elindul az építés, ami komoly pozitívum. Ugyanakkor a veled való beszélgetésből is kiderül, hogy számos kérdésben még nincsen egyetértés, több helyzet is tovább mérlegelendő, mondjuk úgy: a víz még megfejtésre vár. Egyetértesz azzal, hogy maradt még min gondolkodni város és víz kapcsolatáról? – Szó nincs arról, hogy abba kéne hagyni a gondolkodást, és mindig lehet bízni abban, hogy még lesznek apróbb változások. A Duna, mint általában a folyók, tényleg egy rejtélyes valami. Élőlény. Amit most látsz, a következő pillanatban már nem látod. Állandóan változik. Ez csodálatos. De nem emberszerű. Talán emiatt alakult úgy, hogy a víz praktikusan kezelt dolog a város életében. A halász számára közeg, egy hajós számára út. Miközben ezerszer több annál. Tényleg kiismerhetetlen. Misztikus oldalával nehéz mit kezdeni. A város már több évtizede elvesztette szerves kapcsolatát a folyóval, ezt most megpróbálja újra definiálni. Tanulóévek következnek. A mostani távolságtartó helyzethez képest egy lépést teszünk a Duna felé. Hatalmas dolog valósul meg, esélyt teremtünk, hogy egy másfajta viszony alakuljon ki a folyónkkal. ● Tervezők: Grabner Balázs, Terhes Dénes, Noll Márton, Nyéki Anikó Munkatársak: Major Imola, Tézli-Szabó Franciska, Varga Viktória
