Budapest, 2015. (38. évfolyam)
3. szám március - Simplicissimus Budapestje
Egy éjszaka szállodában, Budapesten Simplicissimus azt írta külföldieknek szánt Budapest könyvében, hogy még sohasem aludt budapesti szállodában. Most ezt is át kell írnia. Január végén a Gerlóczy Rooms de Lux fennállásának tízéves évfordulója alkalmából nejével egy éjszakát a kis butikhotelben tölthetett. Persze nem egyedül ők – vagy egy tucatnyi törzsvendég kapott ilyen ajándékot. A szobát és a reggelit a vendéglátók állták. Gondolom a menedzsment arra számított, hogy csak nem fogunk máshol vacsorázni. Így is lett. Egy hallatlanul kellemes péntek éjjelt töltöttünk el. Úgy bántak velünk, mintha VIP nászutaspárok lennénk. Tudott rólunk a recepció, a teremfőnök, a reggelit felszolgáló váltás. Az élmény legkülönösebb része a rutinszerű életünkből való rövid kiszállás volt. Mintha külföldre utaztunk volna. A Gerlóczy mindössze 18 szobás. Isteni helyen van, a belváros közepén, a kávéház és étterem egyáltalán nem csak a turisták törzshelye. Valahol a fele-fele lehet az arány. A békebeli hárfazene nagy találmány. Mintha száz éve működne az intézmény. Nem hamisítvány – újraalkotás. Szinte folyton teltházas. Ezt a városon belüli kiváló helynek, a családias környezetnek és a remek marketingmunkának köszönhetik. A globális internetgazdaság esete Budapest szálláshelyeivel Ha huszonöt évvel ezelőtt valaki útikönyvet írt, vagy külföldi barátjának „best buy” típusú szállást akart választani, akkor beszerezte a január végén megjelent igénytelen, egyre vastagodó magyarországi hivatalos katalógust. Ez tíz éven belül az internetre vándorolt, bár egy ideig még papíron is hozzá lehetett jutni. Aztán hamarosan minden hotelnek (majd szálláshelynek) saját honlapja lett. Hallani lehetett olyan esetről, hogy egy-egy közülük 24 órás technikai ügyeletet fizet azért, hogy soha ne kerüljön ki az első húsz Budapestre irányuló keresési találat közül. Ezzel egyidőben megjelentek a közvetítő honlapok. A világon a legnagyobbra a book ing.com hízott. Rég nem jártam rajta, most világszerte 602 ezer tételes a kínálat. Külleme személytelen, régimódi. Nem követi az új trendeket. (Erre szerintem rá fog fizetni.) Vannak aztán már nagy méretű globális rendszerek, a venere.com, az Expedia. Érdekes dolog, hogy magyar behatolásuk növekedése megállt 2014 közepén. Egy szakportálon ezt lehetett olvasni: „A koráb bi évek eredményéhez képest a saját honlapon át beérkező online foglalások aránya növekvő tendenciát mutat. 2013-ban Budapesten az online szobaéjszakák foglalásának 26,9 százaléka érkezett a saját weblapon (2010-ben 13,9 százalék), míg vidéken a saját honlap részesedése tavaly 49 százalék volt (2010-ben 37 százalék). Az online közvetítők piaca is átrendeződött kissé. Budapesten továbbra is két közvetítő az uralkodó: a Booking.com és az Expedia. Piaci részesedésük azonban visszaesett. Míg korábban ketten együttesen kiugróan magas, 58,9 százalékos lefedettséget értek el ebben a szegmensben, 2013-ban ez a szám – számos szálloda stratégiai lépéseinek hatására – 43,3 százalékra csökkent. A kisebb közvetítők közül a felmérés szerint az Orbitz, a HRS és a Lastminute.com tudták részesedésüket növelni, míg például az Agoda és a Hotel.de megtorpantak a növekedésben.” Az igazi változást a a 2000-ben indult Tripadvisor site hozta el, a visszajelzések tömeges felhasználásával. Ma 280 millió (!) egyéni felhasználója van. A csoporthoz (ma már tőzsdei cég) 25 különböző szabadidős portál tartozik, lapzártakor 2356 alkalmazottja van. Néhány napvilágra került botrányos eset után a honlap ma már sokat tesz a hamis vélemények kiszűrésére. Újabb kisebbfajta forradalmat hozott az Airbnb megjelenése. Erről (szemben a fenti cégekkel) már nekem is van személyes tapasztalatom. Hogyan működik az Airbnb? Ez a portál 2008-ban indult San Franciscóban, egy év múlva már hatalmas mennyiségű kockázati tőkét tudhatott a magáénak. A bnb az angol bread and breakfast, „koszt és kvártély” közkeletű rövidítése. Ma már 800 ezer szálláshelyet kínál 192 ország 33 ezer településén. Értéke ma tízmilliárd dollár körül jár. Úgy kerültem a járatlan, új útra, hogy New Yorkban élő felnőtt, házas lányomat akartam meglátogatni, és a közelükben szerettem volna lakni. Felmentem tehát a honlapra, ahol azonnal nagy meglepetés ért: magyarul beszélt és minden árat forintra számolt át. (Ami azt jelenti, hogy nagyon sok nyelven működik egyszerre, és meg se kérdezi, hogy milyen nyelven akarom használni. Érzékeli, hogy hol ülök, és beállítja a nyelvet.) Beírtam három dolgot: hová, mikor akarok menni, és mihez legyen közel a cél. Ekkor a térképen megjelent egy tucatnyi nekem megfelelő hely, ott volt, és éppen akkor szabad. Ezután ár és szolgáltatás szerint szűrhettem az ajánlatokat. Ami megmaradt, azt képeken nézegethettem. Némelyiknél volt egy olyan jelvény: ellenőrzött fényképek. Gondolom némi pénzért kimennek és megnézik, tényleg ott készültek-e e fotók. Bár csalni itt aztán végképp nem érdemes. Ha az egyik szállás megtetszik, és ki akarom venni, be kell jelentkeznem: azonosítani kell magamat egy fényképes igazolvány nyal. Én a jogosítványomat választottam, a fényképet feltöltöttem, ezután a rendszer tíz-húsz másodpercet kattogott, majd kiírta: rendben. (A földkerekség összes jogosítványával összevetette ennyi idő alatt!). Miután a honlap elfogadott ügyfélnek, az következett, hogy írjak egy levelet a tulajdonosnak. Mondjam el, ki vagyok, miért utazom a városba. Keltsek bizalmat. Végül is egy magánember adja ki a lakást egy másik magánembernek. A tulajdonosnak 24 órája van arra, hogy válaszoljon igennel vagy nemmel. Nem kell indokolnia. Néhány óra múlva megkaptam az igenlő választ. Akkor kaptam nevet is. Ezután véglegesen foglalnom kellett, az árat abban a pillanatban zárolták a bankkártyámon, de a tulajdonos nem kapta meg a neki járó összeget. Ha jól értettem, csak azután jut hozzá, hogy én távoztam a lakásból, és nem tettem panaszt, hogy valami nem stimmel. Az airbnb levonja saját jutalékát (ezt én pontosan nem ismertem), és a többit kapja meg a lakás kiadója. Esetemben ez egy szingli fiatalember volt, aki arra a néhány napra egy haverjához költözött. Mindez nyilvánvalóan Budapestet is érinti. Első pillantásra úgy lehetne gondolni, hogy ez csak a szállodák bizniszét rontja. Pedig inkább az egész turisztikai tortát növeli. 18 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
