Budapest, 2015. (38. évfolyam)
3. szám március - Buza Péter: A vak piktor s az örök honleány
publikálója –, de a festő úgy megnézte magának jellegzetes arcát, kiálló pofacsontját, hogy ő is, valamint Petőfi akárhányszor lerajzolta a homokba, sőt, olajfestményt is készített róla, amely Borsos fényképész másolatában később forgalomba került.” (A már vak Mezei megsegítésére ennek fotómásolatait forgalmazta ötven példányban Calderoni, Pesten. Nem sikerült egynek sem a nyomára bukkannom.) Bem adjutánsa Segesvárnál befejezte dicsőséges földi pályafutását. Barátja, Józsi, aki megúszta a Világos utáni leszámolást, 1849-ben Pestre utazott, hogy Marastoni Jakabnál, a mai Deák Ferenc utca Deák téri végénél kitanulja új hivatását, amelyhez főleg az erdélyi hadjáratban kapott kedvet, tucatnyi negyvennyolcas hadfi megörökítése során. Fél évig tartott a kurzus, majd Nagybányára költözött. 1852-ben visszatért Pestre: itt fejezte be a bányai katolikus templom hat mellékoltárának képeit. S feleségül vette Guzmán Pauliná t, Guzmán Jánosnak, a kincstári aranybeváltó hivatal vezetőjének árván maradt leányát. 1857-ben Munkácson és Nagylucskán dolgozik templomfestőként. De megfordul Szerednyén, Tövisfalván, Máramarosszigeten is. Portrék, zsáner- s tájképek is bőven születnek vásznain, ezeket rendre bemutatják a pesti műtárlatokon. Mérhető sikereket ér el, amikor bekövetkezik a katasztrófa. Nagybányán, 1862-ben egy Szentháromság-freskó festése közben szemideg-gyulladást kap a kegyetlen hidegben, s bár éppen arra készül, hogy elkísérje Orbán Balázs t a Szé kelyföld anyaggyűjtő útján, hogy a készülő mű illusztrációit előkészítse – kitanulta a fotográfiát s exponál is egy-két képet, vázlat gyanánt –, kénytelen visszatérni Pestre. Megvakult. Ház az országúton „... nagyanyai ágról ismét egy nagy vagyonú családból való közös eredetünk: A Szűcsökéből. Szűcs Lajosné még a hetvenes években mindenkitől ismert alakja volt a budapesti társaságnak. Nagy háza volt a Múzeum körúton, villája Balaton-Füreden: az idény alatt minden este ott lehetett látni a Nemzeti Színházban, szögletpáholyában. Jótékonyságáról beszélt minden közintézet. Szép öregasszony volt. Én is kaptam tőle valamit: ennek a regénynek az alapeszméjét. (...) Együtt utaztunk át a Kisfaludy gőzösön Balatonfüredről Siófokig. A feleútban kegyetlen nagy vihar fogta elő a hajót: a veszedelmes Bakony szele egyszerre háborgó tengert alakított a kedves tóbul: az utazók férfia, nője mind tengeribetegséget kapott, s menekült a kabinokban. Csak mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten, föl sem véve az egész hajótáncoltató zivatart. – Csak fenntartja mibennünk az erejét az ősi Szűcs vér – mondá a nagynéném; ki maga is Szűcs családból született: nagyanyámnak nővére volt: férje után lett gazdag. S aztán odaültetett maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke folyvást a levegőben kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az »Arany ember« regényemnek a végét képezi, a fiatal özvegy, annak a vőlegénye: a katonatiszt, társalkodónője, a tiszt korábbi kedvese és annak anyja között, kiket ő mind személyesen ismert.” „Utóhangok az Arany emberhez” címmel fűz hozzá egyik legsikeresebb, 1873-ban megjelent regényéhez másfél nyomtatott oldalnyit Jókai – ebből idéztem a fenti sorokat. Szűcs Lajosné Szűcs Zsófia igazi „honle ány”, Baracskáról. Ahol a terebélyes Szűcs család élt, akik akkor a település határának jelentős részét birtokolták, s ahol nem volt ritka eset, hogy a leányt és (majdani) férjét is ugyanúgy hívták: Szűcsnek. Zsófia 1790-ben született, s 1842-ben özvegyült meg. Az évtized végére hozza meg élete talán legfontosabb döntését: Pestre költözik. Előtte még, a negyvenes évek végén, megvásárolt a város határában jelentős földeket is (főleg a Városliget környékén, például a mai Széchenyi fürdő területét, ahol aztán Cséry Lajos – egyik 3 BUDAPEST 2015 március forrás: PIM Jókai és Róza Füreden, abban az évben amikor az Arany Ember megjelent
