Budapest, 2015. (38. évfolyam)
3. szám március - Buza Péter: A vak piktor s az örök honleány
örököse – rendezte be ismert mintagazdaságát). Saját belvárosi házat is vesz, amit 1850-ben bővít-épít át, hogy akkortól végleg pesti lakos legyen. Fontos helyen lévő ingatlan a mai számozás szerinti Múzeum körút 5. Diescher Józsefet nevezi meg tervezőjeként a szak irodalom, de Déry Attila hozzáteszi, a mesterrel együtt dolgozó ifjú Feszl Fri gyes is lehetett a gótizáló-romantikus ko rai bérpalota építésze. (Mindenesetre a Cséry major minden épületét Diescher jegyzi – ezeket a mai fürdőpalota építésekor bontották le.) Már 1785-ben állt itt, az Országúton egy műhely. Kicsiny, négyzetalakú ház, amelyben akkor Michl Károly kötélverő élt és dolgozott, Itt, a Hatvani kapu közvetlen közelében csupa iparos telepedett meg egyébként a török után. Unger ék, a kovácsok, Kölber ék, a kocsigyártók: szinte a közvetlen szomszédságban. Michl (máskor Michel) egy emberöltővel később, 1810-ben egy, a régi házacskánál sokkal nagyobb, U alaprajzú egyemeletes házban, még mindig a sajátjában, űzi iparát. S még 1848-ban is így hívják a tulajdonost. Vélhetően tőle vásárolja meg új otthonát a baracskai honleány, hogy 1850-ben be is költözzön ide, az U szárait a városfalig meghosszabbító, második emelettel magasított vadonatúj bérpalotájába. A földszintet és a második emeletet bérbe adja. Többek között Jókai Mór nak és Laborfalvi Rózának meg utóbbi atyjaurá nak, az öreg Benké nek. Jókaiék 1851 és 1853 között laktak itt, s hogy így történt, azt elsősorban a tulajdonos jóindulatának köszönhetik. Minimális lakbérért fogadta be a bujkálás nyomorúságából éppen csak megszabadult írót és hitvesét. Azt is magára vállalta, hogy összebékíti anyósával Rózát. Komáromba utazott a nagyasszonyhoz, és sikerült is kieszközölnie, hogy fogadja végre a menyét és aztán be is fogadja a famíliába (Jókay Józsefné és Szűcs Zsófia édesanyja testvérek voltak). Jókai Mór élete és kora című művében Mikszáth is megírja ennek a sikeres ak ciónak néhány mondatos összefoglalóját. Innen tudjuk, hogy ebben a két évben fertályesztendőnként 125 forint lakbért fizettek Asszonynéninek (amikor majd a Zrínyi kávéstanya sarokházába költöznek tovább, ennek a két és félszeresét fizetik). Vagyis tényleg jutányos feltételekkel találtak kvártélyt nála. Az utcai front teljes második emeletét lakták, ez legalább három szobát jelent, az udvari szárnyakra kiterjedő mellékhelyiségekkel. Szűcsné, Baracskáról Asszonynéninek nevezik a visszaemlékezők Szűcs Zsófiát, tulajdonnévként használva ezt az egyébként a rokonság fokát megjelölő főnevet. (Idősebb távoli nőrokont jelent a régi magyarban, a nénémasszony úriasabb változataként.) Mikszáth arra is kitér, hogy abban a két évben, amikor Jókaiék itt laktak, Laborfalvi Róza irányította a konyhai munkálatokat. Erre vonatkozó mondatából az is kiolvasható, más Szűcsök is élhettek egy háztartásban a gazdag özveggyel: „Egész nap égett a tűz a téres konyhában, sütöttek, főztek a nénikék számára.” Bókay Árpád is megírja ezt a legendás konyhát emlékiratában (Ez a Bókay úgy látszik egy intelligens ember címmel jó részét jelen sorok szerzője rendezte sajtó alá, de abból a válogatásból ezek a most idézett mondatok kimaradtak): „Édesanyám 1832-ben (...) született (...) Atyja Szántói Szabó József, anyja baracskai Szüts Krisztina. (Szűcs Zsófia And rás nevű bátyjának leányáról van szó – B. P.) Anyám 14-ik gyerek volt. Szülőhelye Tápió szentmárton. Itt érte Atyja korai halála 1840-ben.” Szücs Krisztina, hogy iskoláztassa a leányait, Pestre költözött: „lakásuk a Zöldfa– Vámház körúti sarok volt. Innen jártak a lánykák (Bókay Árpád édesanyja, Judit, és ikertestvére, Biri – B. P.) az akkor legelőke lőbb intézetbe, a Janitsné félébe.” Három évvel később meghalt a leányok édesanyja is. Nagyanyjuk, Szűcs András né fogadta be őket baracskai háztartásába. Szántai Szabó Judit – Bókai János majda ni felesége, Bókay Árpád édesanyja az ő halála évében, tizennyolc esztendősen érkezik újra Pestre, s éppen 1850-ban: a vadonatúj országúti palotába. „Özv. Szüts Lajosné (Asszonynéni volt a családban általános neve) ajánlatát elfogadva, hozzá költözött s négy éven át egy másik nagy szellemű asszony körébe jutott (...) Télen át Pesten voltak, nyáron Ráczkeresztúron (nyaralója volt ott Szűcs Zsófiának – B. P.) Asszonynéni nagy házat vitt az akkori fogalmak szerint. Gyülhelye volt háza nemcsak a nagy rokonságnak, hanem az írói és politikai világ legjobbjainak is. (...) Mama azt a négy évet, amelyet Szüts Lajos néninél töltött, mint élete legtanulságosabb, legjobban nevelő éveit festette le. Asszonynéninél szorgalmasnak kellett lennie mindenkinek. A konyhában szakács főzött, ettől meg kellett tanulni minden titkot. A néni maga nagyon szeretett enni, ételeket talált ki, minden ételnek megvolt a titka, ezeket a titkokat örökítette át Mamára is.” Négy éven át élt itt a nagylány Judit. Aztán kikötött az életében Bókai. „Anyá mat (...) nagyon érdekelte egy fiatal orvos, aki a néni házában lakó Szendeffy ügyvéd családját gyógyította (...) Édesatyám volt ez a komoly, szikár, kékszemű, fiatal orvos. Apám Szendeffy bácsi által megkérte Anyám kezét Asszonynénitől. (...) 1854. május 10-én megvolt az esküvő a református templomban.” 4 BUDAPEST 2015 március forrás: MNM Történeti Fényképtár Blaha Lujza villája Füreden 1910 körül
