Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: TÁRGYESET - A kép szobám falán
gyakorlat egyik legnagyobb 19. századi ásza. Negyvenhárom éves az apósa, Deák Ignác is. Mindketten ebben az esztendőben vezetik oltár elé a maguk menyasz szonyát. A Lánchíd Társaság könyvelője Witt Leopoldné Faller Szidóniá t veszi nőül, adoptálva egyszersmind nagylányát, addig Witt, akkortól Deák Szidóniát, aki ekkor tizennyolc éves. Faller Szidóniát – a családi emlékezet így tudja – mint Pozsonyból Budára költözött özvegyasszonyt vezették oltárhoz. (A Deákok családi sírboltjának táblafelirata szerint – Fiumei úti temető – ötvenegy évesen, 1868-ban hunyt el.) Csakhogy semmiféle adat nem támasztja alá, hogy Deáknak hét éven át hitvese annak a bizonyos Witt Leopold nak az özvegye lett volna. A vonatkozó adatbázisok ismernek egy ilyen nevű zeneszerző-karmestert és opera-színházigazgatót: Leopold Friedrich Wittet (1811, Königsberg − 1890, Kiel), akit a famíliában Deák Szidónia vér szerinti apjaként neveznek meg. Házasságban született a leány? Nem tudjuk. Ennek a Wittnek volt özvegye Faller Szidónia? Biztosan nem. Azt is csak a hagyomány állítja, hogy a későbbi Deák Szidi édesanyja Pozsonyban volt színészné az 1840-es években. Ennek sincs nyoma a mosoni színjátszás történetében. Deyakék Szlovéniából Mikor Györgyi Gézáné nekifutott a Gierglkutatásnak (hagyatéka e tárgyban két publikáció, az egyik az Új Művészet már említett közleménye, a másik a világhálón érhető el: a Magyar Történelmi Társulat 1991. évi pályázatán különdíjat nyert dr. Györgyi Gézáné Zámor Magda (1907– 1994) családtörténeti munkája, arra is megpróbált választ keresni: rokonságban állott-e egymással Deák Ferenc és Deák Szidónia. Nem csak a névazonosság miatt gondolt erre, de azért is, mert a Deákportré, épp úgy, mint Szidóniáé, az 1860-as évek legelején készült. Nem sikerült pontra cserélnie a kérdőjelét. Deák Ignác Mária nevű húga egy bizo nyos Hartmann hajóskapitány neje volt. Dédunokáját, az azóta elhunyt Koltai Andorné Groffits Máriát bő egy évtizede sikerült kifaggatnom családja eredetéről. Herrich Károly nyomában jártam akkor, aki nem csak mint Tisza-szabályozó, de mint Pestszentlőrinc és Kispest területének parcellázó földbirtokosa is jelen van a helytörténeti irodalomban. (Lásd BUDAPEST 2004/3. szám). Irataiból derült ki: Deák Ignác és a Haza Bölcse esetében nincs szó rokonságról. A Debrecenbe beköltöző ős, Anton Dey ak Niedergereuthban született (ma Dolen ji Lazi, Szlovénia). Gyermekei már Deák néven alapítottak egzisztenciát Magyarországon. József például dohánykereskedő lett. Akkor ment tönkre, amikor a 19. század közepén megalakult a Nemzeti Dohánybolt Hálózat (bocsánat: az állam monopolizálta a dohánykereskedelmet). Budára költözve az Adriatica Biztosító Társaságnál vállalt hivatalt. Deák Antal, Ignác egy másik testvére pedig ügyvédként működött a fővárosban. (Ő halt meg legkorábban mindük közül, ezért áll az első helyen a neve a Fiumei úti temető falmenti kriptasorában a családi sír tábláján.) Györgyi Alajos (aki Giergl nevét 1859-ben magyarosította), már korábbról jó barátságban volt Herrich Károllyal. Az ő kedvéért-kérésére festette meg az ifjú ara portréját meg édesanyjáét, ahogy a barátjáét is. Sokáig ott függött mind a három abban a villában, amelyet az 1870-es évek elején még Herrich épített, s amit aztán leánya, Herrich Szidónia azaz Bókay Árpádné örökölt meg (ezért aztán Bókay-villának 20 BUDAPEST 2015 február Faller Szidónia Herrich és ifjú arája Deákék családi kriptája