Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - Szántó András: Verseny a kirakatban
névsorát. Minthogy a versenyszabályok értelmében a bíráló bizottság a rendezés művészi voltát is tekintetbe veszi: a kiállítóknak tehát erre is tekintettel kell lenniök” – írja a Magyar Iparművészet 1909. 2. száma a tervezett eseményről. Százhetvenen neveztek be a tulajdonosok, hogy aztán az erre hivatottak összegezzék a tapasztalatokat. A próbálkozás summázatát szintén a fent említett folyóirat foglalta össze néhány héttel később: „... kereskedőink valóban dicséretreméltó tanújelét adták annak, hogy kirakatrendezőikkel karöltve, mennyi szépet, mennyi ötleteset tudnak teremteni kirakataikban. Egyik másik cég óriási összeget áldozott arra, hogy a versenyben kitűnjön és sokan közülük kirakataik rendezésénél igénybe vették nemcsak a szokásos kirakatrendező munkáját, de a művész kezét, a kertek virágait és mindazt, a mi szemnek, léleknek tetsző. Alkonyattal valóságos fényárban úsztak az egyes utcák, hirdetvén Budapest világvárosi jellegét.” Az eredményeket a hangos sajtó, a boltosok-kereskedők igyekezete és a művészeti érdeklődés „utca felé fordulása” jelezte. Két év múlva, 1911-ben megrendezték a II. Kirakatversenyt, melyet már határozott érdeklődés és a nevezők számának duplázódása kísért. Az utólagos értékelés azonban nagyon kritikus volt, volt miért hasznosítani a Magyar Iparművészetben (1911. 8. szám) megírt tapasztalatokat: „Nagy neki-készüléssel zajlott le az idei kirakatverseny is, de még mindig nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyek után a hozzáértők vágyakoznak. A versenyző kirakatok között bizonyára akadt nem egy ügyes és artisztikus érzéssel megtervezett alkotás, de a versenyzők jórésze megint csak arról tett bizonyságot, hogy a külföldön látható sok jó példa ellenére még nincs tisztában a kirakatok esztétikájának elemi követelményeivel. Szőrmebarlangok, kolbászból felépített gyárak és nyakkendőket okádó szökőkutak ékeskedtek a körutak egyes üvegablakai mögött, amelyek előtt talán bámuló szemmel állott meg az utca nagy tömege, de bosszankodva haladtak tovább mindazok, akik tisztában vannak a kirakatrendezés artisztikus, de józan elveivel....” A századfordulót követő évek üzleti arculatát mindent egybevetve figyelemre méltónak tartjuk. Az itt bemutatott példák a kor szerinti dekorálási stílusokat, majd a nagyszabású (költségigényes!) egyedi kezdeményezéseket illusztrálják. A berendezők nyilvánvalóan a „mindent mutassunk meg” stílusát vallják és képviselik. Azaz kissé zsúfoltak a vitrinek. De „keretükkel” együtt, amelyek közül sajnálatosan egyre kevesebbet őriz meg a jelenkor, mégis egy olyan kor üzenetét fogalmazzák meg félreérthetetlenül, amikor a kereskedelem először lépett a nyilvánosság elé modern marketing-megfontolásból, ami addig nem jellemezte se Magyarhonban, se Budapesten. ● 14 BUDAPEST 2015 február Árvai és Salczer üzlete (képeslap, 1910) Hacker kirakatrendezés hirdetés Bodó szövet- és selyem üzlete (képeslap, 1908)
