Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - Albertini Béla: FÉNYIRDA - A Dohány utca és a fotókultúra
Gombos Elemér (Ludovika SE) vasárnap a hátúszásban bajnoki rekorddal győzött. Pobuda fényképezett a Tolnai Világlapja számára is – főként sporteseményeket. A Dohány utca 30. szám alatti épület két fényképészeti műteremnek is otthont adott. Itt dolgozott Szécsy István , aki – a FSZEK idézett gyűjteményének tanúsága szerint – a szokásos szolgáltató mesterség mellett képes levelezőlapot készítő fotográfus is volt. 7 „Az udvarban” pedig 1929 és 1934 között Sass Béla műterme bújt meg. A Hajnal műterem – bélyegzőjén a szimbolikusan sugarakat lövellő, félig már felkelt nap grafikájával – a Dohány utca 46. számú épületben (a Dohány és a Klauzál egyik sarkán) az első emeleten működött. 1934-ben a Tolnai Világlapjában Matuska Szilveszternek, a hírhedt viadukt-robban tónak törvényszéki tárgyalásról a Hajnal műterem által készített felvételeket használták fel (47. szám). 8 A Hajnal műteremtől a Klauzál utca által elválasztott 48. számú másik sarokházban 1926–1928 között kapott helyet az EMKE Fotószalon, majd ezt követően itt dolgozott Eiser M . fényképész, akitől a legutóbbi időben is gyakran bukkannak fel különböző árveréseken politikusokat s a társasági élet szereplőit a harmincas évekből megidéző fotográfiák. A Dohány utca 62-ben – pontosabban szólva a 62–64-ben – működött Hoffmann Viktor fotócikk-kereskedése. Escher Ká rolynak fiatalabb korában, amikor még filmoperatőrként kereste a kenyerét, és mint amatőr fotográfus próbálgatta szárnyait a szakmában, volt egy technikai találmánya. Az „Artistica” fantázianévre hallgató szűrője az 1920-as évek elején az uralkodó fényképfelfogás szolgálatában a fényképezőgép objektívjére téve meglágyította a keletkező kép rajzát. A hasonló célokra már régebben alkalmazott úgynevezett „félakromát” lencséknél olcsóbb szűrőt számos más eszköz mellett Hoffmann Viktor forgalmazta boltjában. Az utcának a Nagykörúton túli szakaszán, a 73–75. szám alatt működött a 20. század elejétől csaknem fél évszázadon át a Gárdonyi Testvérek műterme. Az épület máig megőrzött néhány szép részletet valaha megélt fénykorából. A kapuja előtt állva most is megszemlélhetjük az üveget védő, kissé már megviselt vasrács nem hervadó virágait. Összehasonlítva ezt egy, a fényképész cég által készített felvétel (FSZEK Budapest Gyűjteménye) verzójával, ízelítőt kaphatunk az egykori stílusérzékből s a dekorativitás iránti vágyból is. 10-11 A Gárdonyi testvéreknek számos felvétele jelent meg a Képes Pesti Hírlap (a Pesti Napló képes melléklete kevésbé sikeres, de igyekvő konkurensének) hasábjain is. A két világháború közötti korszakban a fotókultúra Dohány utcai képviselőinek múltját, pályafutását szemlélve két jellegzetes tendencia érvényesülése látható. Az egyik: a város valamely távolabbi pontjáról ide kerülni – esetenként innen még központibb helyszínekre, alkalmasint tőlünk nyugatra eső külországba eljutni – a szakmai/anyagi siker megtestesülését jelentette a huszadik század első felében. A másik: a mozgékonyabb, a változtatásra képes fotográfusok a korábbi műtermi fényképezésből kilépve – illetőleg annak művelése mellett – bővülő mértékben fotóriporteri munkára (is) adták a fejüket. ● 6 BUDAPEST 2015 február szecsy_levelezo_lapja Matuska a bíróságon Gárdonyiék képeinek hátoldala A Dohány utca 73-75 kapujának részlete Levelezőlap Szécsy István műterméből
