Budapest, 2015. (38. évfolyam)

2. szám február - Csontó Sándor: ÖTVEN ÉV - Dögönyözős dagonyázás

Valószínűnek tartjuk, hogy az ejtőző kö­zépkorú vendégek közül, itt, a Rácban már senki nem élvezhetné az édes puny ­nyadást, fél évszázad eltelte után talán csak a masszőrnek és a keze alatt éppen ellazuló fiatalembernek van erre esélye. (Nyolcvan körül lehetnek a többiek. Le­hetnének?) No meg azért sem, mert még mindig zárva a fürdő, de erről majd len­tebb elmélkedünk. Kicsit szomorkás a hangulat itt máma, a sivár környezetben fásult arcok és meg­tört, párás tekintetek merednek maguk elé. Menhelynek tűnik inkább, mint kegyhelynek. Mindenkin egyenpapucs, egyenágyékkötő, egyenlepedő és -pléd, az egyenlőség és a partnerség jegyében. Előfürdő használata kötelező, tisztulj ma­gyar! Persze makulátlan előélet nem szük­séges. (A Patyolat: mos-fest-tisztít!) Itt mindnyájan egyformán verejtékez­nek, a kis embertől a pártfunkciig, a Ma­gyar Népköztársaság boldogulásáért. A hosszú kommunista műszakokban el­gémberedtek a testrészek, a pártfegye­lemben megtépázódott az idegrendszer, de a gőzben-vízben felpuhulnak a kér­ges tenyerek és szívek. (A rendszer, no, az még nem puhult.) A jelenetben fontos mozzanat a mér­legelés, legyünk tisztában – úgy testileg, mint lelkileg – azzal, mennyit is nyomunk a valóságban, nemcsak az a lényeg, hogy mi mit képzelünk a saját súlyunkról. Kik jártak ide, kik engedhették meg maguknak a napközbeni vagy hétvégi ellazulást? A káderek; az új panelépület statikáján gyötrődő mérnök úr; a TEFU (Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat) so­főrje vagy a VOR (Vörös Október Férfi­ruhagyár) szabója, esetleg Kovács úr, aki az Utasellátónál pincér. Néhányan talán már a háború előtt is idejártak, csak ki­maradt néhány év, mert méltóságtól füg­gően avagy méltatlanul, kinek ez, kinek az – tanyasi levegő vagy celladoh – jutott hosszú évekre. A rendszer kegyeltjei ha­joltak itt össze, vagy éppen ellenkezőleg, a konspirációk titkos találkahelye volt, amely ideális a suskusra? Néhányan talán partnert, társat kerestek a fülledt meleg­ben az esti közös konyakozás és másság reményében? Láthatóan a magyar ipar is letette a név­jegyét. Az eredeti korlát míves öntöttvas pálcáját egyszerű, hegesztett vasrúddal helyettesítették, így ment ez akkor. Bu­hera ország, helyben vagyunk! És most? Ötven év múlva? Idejét sem tudjuk már, hogy mikor kezdték el és mi­kor fejeződött be pontosan a Rác gyógy­fürdő és szálloda teljes megújítása, és hányszor röppent fel a hír a megnyitásá­ról. De legalább öt éve elkészült, és azóta is zárva tart. Közvetlen környéke fővárosunk leg­régebben lakott területeinek egyike. A Békásmegyertől a Gellért-hegyig tartó termikus vonal mentén feltörő alsóhé­vizi hőforrásokra már a rómaiak fürdő­ket telepítettek. Az itt található legidő-Dögönyözős dagonyázás Csontó Sándor 7 BUDAPEST 2015 február ÖTVEN ÉV forrás: MTI fotó, Fényes Tamás 1965. február 6. Vendégek az újjáépített Rác fürdő pihenőjében

Next

/
Oldalképek
Tartalom