Budapest, 2015. (38. évfolyam)
2. szám február - Albertini Béla: FÉNYIRDA - A Dohány utca és a fotókultúra
anyakönyvből: 86487/1917. B. M. – 1917. augusztus 29.). A Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában nincs nyoma annak, hogy az apa, Reich Izrael megváltoztatta volna a nevét, annak azonban igen, hogy az ő halála után három fia, közöttük István, megtette ezt. Reich, a későbbiekben Lóránt Istvánnak már rövidnadrágos ko rában több sajtóorgánumban jelent meg fényképe, többek között Az Érdekes Újságban. Fényképezésénél jelentősebb lett az a szerkesztői és képszerkesztői munkássága, amely a Münchner Illustrierte Presse című lapnál kezdődött Stefan Lorant név alatt, majd miután Németországot el kellett hagynia, Londonban folytatódott (Weekly Illustrated, Lilliput). Lorant müncheni lapjában saját képeivel illusztrált írásokat is közreadott. 3 Az egyébként mítosz, hogy a két fénykép egymás mellé helyezése által kialakított képpár, amelyben a két kép tartalmának viszonya a humorforrás, Lorant találmánya lett volna Angliában. Ez németországi ötletként keletkezett az 1920-as évek közepe táján, majd a húszas-harmincas évek fordulóján virágzott több képes újságban és magazinban is (például: Das Leben, 1930/3. – itt a második kép Mo holy-Nagytól származott). 4 A Dohány utca 12–14. szám alatti épületben élte egykor több évtizedes sikerkorszakát a Tolnai Világlapja, amely 1944-es kényszerű megszűnéséig a legnagyobb fényképfogyasztó sajtóorgánumok egyike volt Magyarországon. Escher Károly , a huszadik század egyik legjelentősebb hazai fotóriportere, aki 1928-tól a „szomszéd várban”, a Rákóczi úton regnáló Estlapoknál dolgozott, úgy emlékezett vissza, hogy a szakmában „Tolnai Világlopja”ként emlegették a Dohány utcai lapot, mert igen szűkmarkúan fizetett az újságíróknak és a fotográfusoknak (Escher Károly: Riportfényképezés). A Tolnai mégis népszerű fórum volt a fotóriporterek körében is; a húszas évek második felében gyakran vitte oda is képeit például Munkácsi Márton – ő Eschert megelőző en működött az Est-lapoknál. Munkácsi, mint azt a nagyvilágban sokan tudják, később fotóriporterként, majd divatfotográfusként világhírűvé vált Berlinben, illetőleg New Yorkban. Itthon viszont még az is kevéssé ismert, hogy számos „hétköznapi” fényképproduktuma a Dohány utcai Tolnai Világlapjában nyert nyilvánosságot. 1927 januárjában például a miniszterelnök gróf Bethlen István t és fiát „kapta le”, akik egy jéghokimeccs nézői voltak. A kép közreadásának érdekessége, hogy a lap szerkesztősége annyira számolt a politikailag kevéssé tájékozott olvasókkal (a Tolnai mindig büszke volt populáris jellegére), hogy „x” jellel emelte ki Bethlent – aki mögött ekkor már több mint negyedszázados képviselői és közel hat év kormányfői múlt állt, s igencsak karakteres feje volt... A képen a miniszterelnök lábánál ült középső fia, az 1904-es születésű ifjú Beth len István. Ő a kormányzó egyik fiával, Horthy Istvánnal a pesti éjszakai élet köz ismert, duhaj szereplője volt, visszaemlékezése szerint ki is érdemelte „a család szégyene, fekete báránya” jelzőt. ( Romsics Ignác: Bethlen István: Politikai életrajz). 6 A harmincas évektől a Dohány utca 16–18. szám alatt volt Pobuda Alfréd fényképészeti műterme. (Szakács Mar git: Fényképészek és fényképészműter mek Magyarországon 1840–1945). Ez a helyszín Pobuda számára az üzletileg sikeres emelkedést jelentette. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében őriznek egy tőle származó képet, amely korábban, a IX. kerületi Kinizsi utcai műtermében készült. A Kinizsi utcaihoz képest egy Dohány utcainak a birtoklása előrelépést jelentett a szakmai ranglétrán. 1935-ben a Dohány utcai műhelyéből kikerült egyik képén nem mulasztotta el feltüntetni a bélyegzőjén: „Nagy aranyéremmel kitüntetve 1928” – 5 BUDAPEST 2015 február A Tolnai Világlapja címoldala Munkácsi fényképével, 1927