Budapest, 2015. (38. évfolyam)
11. szám november - Gács János – Vadász Ágnes: Géza utcai anziksz
BUDAPEST 2015 november 25 osztással és nagyon okosan gazdálkodott: „Volt 1930-ban kötött két életbiztosításunk, melyekben fekvő pénzt a háború elértéktelenedéssel fenyegette, amiért azt valami tartós értékre kellett átváltani. (...) a pénzt városi ingatlanba vagy aranyba fektetni nem volt tanácsos, maradt tehát a föld, ami, ha bomba lukat fúr is bele, föld marad. Ilyen meggondolással 1941 tavaszán vettünk a Visegrád felé útba eső Szentendrén az Ókúti dűlőben 9000 n. öl szántóföldet (...) a felét bekerítve – 550 Jonathán és Starking csemetével – almást létesítettem. (...) Szabadságaimat az almás fejlesztésére, a fák metszésére használtam fel. (...) Miután 1948-ban újra munkába álltam a gyárban, a gyümölcsöst bérbe adtam a szentendrei termelőszövetkezeti csoportnak, mely azt elhagyott földként államosításra ajánlotta fel. Hosszas huza-vona után nagyobb részét sikerült visszakapni (...) Kb. 3 hold még eladatlan.” Zámor (Zsabokrszky) Ferenc, tizenkilenc nappal az után, hogy idáig jutott élete feljegyzett történetében, 1960. június 14-én szívszélhűdésben váratlanul meghalt. ● Zámor Ferenc otthonában nyugdíjas korában. Előtte a falon függő képek a hadifogságban általa készített keretben A török kiűzése után egy egész évszázadra volt szükség ahhoz, hogy Pest gazdasági fejlődése annyira erőre kapjon, hogy a város szűknek érezze a középkorból itt maradt városkapukat és -falakat. A városi tanács 1789. június 20-i ülésén döntött a Váci kapu lebontásáról. A bontási határozat évében elkészült Pest egyik legelső városfejlesztési terve, Schilson János munkája, amelyen. már szerepel a mai Garibaldi utca nyomvonala. Egy 1838-as szép kivitelű térkép-Géza utcai anziksz Gács János – Vadász Ágnes A rövidke lipótvárosi Garibaldi utca sok változáson esett át alig több mint egy évszázad alatt. Házaihoz vagy azok elődjeihez érdekes történetek kapcsolódnak. Ezek némelyikének próbálunk utánajárni. A Géza utca 1897 körül
