Budapest, 2015. (38. évfolyam)
11. szám november - Gács János – Vadász Ágnes: Géza utcai anziksz
BUDAPEST 2015 november 26 lapon a még mindig beépítetlen utca neve: Bieber [hód] gasse is olvasható. Geysa utca 1858-ban lett, Garibaldiról 1956-ban nevezték el. A kiépülő új városrész 1790-ben vette fel az uralkodó, Habsburg Lipót nevét. A Lipótváros délről észak felé kezdett benépesülni, de ez a folyamat korántsem volt gyors. A Nádor utca mentén, körülbelül a Zoltán utca vonaláig sorra épültek a klasszicista bérpaloták, szállók és középületek, a Zoltán utcától északra azonban hamisítatlan kültelki táj fogadta az arra járót. A negyed jellegének megváltozása két fontos elhatározás eredménye volt: az Országház felépítéséről, illetve a város fejlődésének útjában álló Újépület lebontásáról szóló döntésé. A monumentális épület átszervezte tágabb környezetét is. A kikötői raktárak, vízmű- és ipartelepek, kis házacskák helyén sorra nőttek ki a földből az elegáns bérházak és bankpaloták. (A fotó az 1890-es évek közepén készülhetett, hiszen az Országház tornyai már késznek látszanak, éles kontrasztot adva a kisvárosias előtérrel.) A páros oldalon A dinamikus városfejlődés lehetett az oka, hogy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete is itt, a Géza utca 2. alatti szabálytalan alakú saroktelken építtette fel székházát 1902-ben. A mellette lévő, ugyanezen pénzintézet bérházának épült, 1904-ben elkészült házzal együtt Hubert József (Pozsony, 1846 – Budapest, 1916) tervezte. A székház díszlépcsőházában látható Arató ifjú és Marokszedő lány szobra Turi Jobbágy Miklós (Budapest 1882–1977) munkája. A II. világháború után különböző intézmények és hivatalok leltek otthonra a házban. A szabadalmi hivatal, amelyet akkor Országos Találmányi Hivatalnak neveztek, 1952 júliusában költözött az épületbe, amely a mai napig a hivatalé, azonban ekkor még számos más intézménnyel kellett osztoznia. A kényszerű „társbérlet” csak az 1989 és 1994 között lezajlott tetőtér-beépítés során szűnt meg véglegesen. (A rekonstrukció során még egy középkori sírt, s benne egy csontvázat is találtak, ami valószínűleg az akkori városfalon kívül elhelyezkedő pestistemetőből származott, a kevésbé barátságos értelmezések azonban egy ügyének elintézésére mindhiába váró ügyfelet láttak benne...). A Országos Találmányi Hivatal az alapítás centenáriumán, 1996-ban visszavette eredeti nevét, és egészen 2010 végéig a Magyar Szabadalmi Hivatal elnevezést viselte. 2011 óta használja a kibővült feladatkörét jobban tükröző Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnevezést. A páros oldal házszámozása és tulajdonviszonyainak története első évtizedében jelentős változásokat mutat. Az 1899–1908 közötti időszak legelején a 2.–10. számú ingatlanok Báró Zeyk József és gróf Tisza Lajos (a miniszterelnök öc s cse) tulajdonában voltak, majd részben a Tisza családon belül, részben a tulajdonostársak között cseréltek gazdát. A Kisbirtokosok Földhitelintézete három lépésben szerezte meg a 2., 4. és 6. szám alatti telkeket, itt építtette fel székházát és bérházát, ezek az épületek találhatók a mai Garibaldi u. 2. és 4. szám alatt. A 8. és 10. számú ingatlanból ugyancsak több lépésben jött létre a Géza u. 6., amelyet a korabeli cím- és lakjegyzék végül a Nádor utca 36. alatti hatalmas sarokház részeként tart nyilván. Ezt a négyemeletes, szecessziós stílusú irodaházat 1901-ben építették fel a Rimamurány-Salgotarjáni Vasmű Rt. nyugdíjintézete részére, Meinig Artúr tervei alapján. A gróf „koleratelepe” A mai sarokház egyik elődje (a Géza u. 8.) nevezetes épülete volt a 19. századi Lipótvárosnak: egyike annak a három háznak, amelyekben több mint háromszázan laktak. E hárommal együtt egész Pesten mindössze hét ilyen népes lakóépület volt. A Géza utca embertelenül zsúfolt és egészségtelen lakásviszonyai parlamenti interpelláció tárgyai is voltak, vélhetően nem függetlenül attól, hogy öccse ingatlanügyein keresztül támadni lehetett a miniszterelnököt. 1892. október 25-én így írt a Pesti Hírlap: „Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a Tisza-ház, mely a Géza-utca és Nádor-utca sarkán épült, munkások által lakott telep. A Géza-utca felé egy nagy befalazott udvart képez, a Nádor-utcára pedig egy kocsmai helyiség nyílik. Ezt az épületet valami Hartmann nevű bérlő vette ki Tisza Lajostól. A bérlőt még a kolerajárvány előtt többször megbüntette az V. ker. elöljáróság s ez volt oka annak is, hogy a ker. elöljáró, Mezey Lajos dr., mint a járványbizottság elnöke, Tisza Lajoshoz fordult, felszólítva őt, hogy az árnyékszéket és csatornázást csináltassa meg. Tisza Lajos gr. azonnal elrendelte e munkálatokat, melyek 3000 frt-ba kerültek.” Két hónappal később, december 18-án pedig erről tudósít a fenti újság az ő felsége személye körüli miniszter tulajdonát képező „kolera-telep” tárgyában: „Hieronymi Károly belügy miniszter áttér ezen telep tárgyában tett Budapest közigazgatási térkép sorozata 1895, részlet (Arcanum Adatbázis Kft., MAPIRE)
