Budapest, 2015. (38. évfolyam)
9. szám szeptember - Jolsvai András: Határok
BUDAPEST 2015 szeptember 8 A legegyszerűbb dolgunk a Dráva utcával van. A Dráva utca, mióta az eszét tudja, határutca, amiből a határ volt előbb: egykor itt húzódott a váci védgát egy szakasza. Amióta utca, Drávának hívják, s 1938 és 1950 között ez volt az V. és XIII. kerület határa. Valaha nem kellett éles szem ahhoz, hogy lássuk: két világ tekint itt, gyanakodva, egymásra. (Elég, ha csak a vizafogói barakksorra utalunk.) Mára azonban nyoma sem maradt ennek az élménynek. Az utazó, aki nem ismeri a kerület történetét, és még nem olvasta (helytelenül) dolgozatunkat, nem is sejtheti, hogy valahai határon áll: itt a két világ tökéletesen egybeolvadt. Igaz, a Duna közeli sétány csak az újlipótvárosi részen épült ki (sőt, tavaly meg is újult), s a páros oldal eleganciáját emeli az alig harminc éves szálloda is, mely egykor gyógy vizéről volt híres, mostanában inkább a benne megforduló sportcelebekről az – de a páratlan oldal fényét meg a szépen felújított trafóház emeli, az Elektromos Művek büszkesége. Kár, hogy előtte egy ütött-kopott faház (őrbódé, mi más) rontja az összképet. Melyhez még egy használt autótelep (a telep is használt, meg az autók is, utóbbiak a válság előtt még vadonatújak voltak) meg egy olasz cipőbolt (azelőtt jó nevű masszázsszalon) társul. Följebb viszont, a Váci út felé haladva, megfordul a trend: panelházak itt is, ott is, de a Vizafogón épültek újabbak is, szebbek is, ráadásul a páros oldalt meg egy ütött-kopott üzletsor hozza szintbe: egy szó mint száz, a Dráva utca nem határ ma már, egymásba nőtt a két oldal, ha egyetlen mozdulattal megcserélnénk őket, az se tűnne fel senkinek. (Az ott lakókat meg a szédülőseket persze kivéve.) A Lőportárdűlő és Angyalföld határa sem régen, sem ma nem volt határozottan kijelölhető, még ha erre történtek is bizonyos kísérletek. (Dózsa György út – Szabolcs utca – Róbert Károly körút − Váci út.) Már csak azért sem, mert míg a honvédségi épületek tömbje (az Albrecht főherceg laktanya és kiszolgáló épületei, beleértve a Szabolcs utcai kórházat is) eredetileg a Lehel útig alkottak egy tömböt, egyéb honvédségi létesítmények szerteszét belepték az Aréna és Fóti utak környékét (ma Dózsa és Kassák), s lepik be ma is, sajátos árnyalatot adva az egyébként hol falusias, hol lakótelepies környéknek. Ez az érzés (a Honvéd Kórház széles sávja miatt) átnyúlik a körúton is, mélyen behatolva az „ősi” angyalföldi világba. S bár a Lehel téri piacról már csak a régi idők búvárai tudják, hogy egykor temető állt itt, azt a mai utazó is észreveheti, hogy a Tüzér utcai vívóterem egykor zsinagóga volt – itt állt, a hajdani izraelita temető szomszédságában. Mi most a Klapka és a Kassák Lajos négyszögében kalandoztunk kissé, úgy fogva fel, hogy az egykori Angyalföld és a Lőportárdűlő határán járunk. Mögöttünk is, előttünk is toronyházak, a Klapka utcá-
