Budapest, 2015. (38. évfolyam)
9. szám szeptember - Jolsvai András: Határok
BUDAPEST 2015 szeptember 7 Némi történeti jellegű megjegyzés persze nem kerülhető el. Mert azt persze minden gyerek tudja, hogy a tizenharmadik kerületet, melyet hebehurgyán és tudománytalanul Angyalföldnek szoktak nevezni, a várospolitikusok hajdan több különálló egységből eszkábáltak össze. (Ebben nincs semmi különös, majd minden budapesti kerület ilyen, főleg a külsőbbek: így se nagyon lehet kezelni a várost, hogyan lehetne, ha mondjuk, ötvennyolc kerületből állna?) Angyalföld, szorosan véve – miként a sláger helyesen mondotta – a Váci út és a Lehel út között volt fellelhető, és sokáig a város körüli szürke zóna gyanús és félelmes részének tűnt. (Engelfeld elnevezése is, több kútfő szerint, a helyi angyalcsinálók magas számára utalt, más kútfők szerint viszont nem.) Újlipótváros ugyanakkor mindig is a belváros nyúlványa volt, oda is számította magát, pedig szorosan véve csak a múlt század húszas-harmincas éveitől lett igazán elegáns és belvárosias. Ez a két rész a mai tizenharmadik kerület két legismertebb, s egyben legeltérőbb arca. De a szakemberek külön említik Vizafogót, mely egykor tényleg csak a Rákos patak torkolatát jelentette, ahol a legtöbb vizát fogták (a viza egy nagy hal, biza! – bocs), ma azonban már elnyújtózik a Váci útig. És a helytörténészek számára külön alkerületnek számított a Lőportárdűlő is, noha az mára – az újabb utcanévtáblák tanúsága szerint – teljességgel beleolvadt Angyalföldbe. A Lőportárdűlő, miként a neve is mutatja, a honvédség kezelésében lévő egykori területet jelenti (földrajzilag úgy képzeljék el, mint Újlipótváros tengelyes tükröződését a Váci útra), ahol még ma is rengeteg nyoma maradt (épületek, utcanevek, sarkos városrendezés) e fontos ténynek. E négy történelmi egység mai határait látogatjuk meg tehát, igyekezvén választ adni a bevezetőben magunknak feltett kérdésekre. Határok szöveg: Jolsvai András, fotó: Tanyi Adrienne Évi rendes angyalföldi sétánkat egy lételméleti kérdés vizsgálatának szenteljük. Jelesen, hogy miféle hatással vannak egymásra (sőt, hogy vannak-e egyáltalán) az egymás mellett élő kultúrák, tájak, emberek. Pontosabban: hogy e kultúrák találkozási pontja (ezúttal nagyon is konkrétan, földrajzi értelemben elképzelve a dolgot) vajon milyen arcot mutat – hogy van-e, lehet-e egyfajta sajátos határkultúráról beszélni ebben az esetben?
