Budapest, 2015. (38. évfolyam)
7. szám július - Szántó András: Kertvendéglő a kőrengetegben
BUDAPEST 2015 július 21 és nagy sörös ünneplést indokoló esemény volt, mellyel egy időben a régi épületet felújították, a kert végében pedig kalotaszegi faragott fatornácot (a csíktusnádi Fekete István építész és Perge Sándor székely ácsmester munkáját), valamint ennek végében egy tizennégy méteres „kerülő-erkélyes” tornyot is felavattak. Az udvar tekintélyes platánfái és akácai alatt 1940 májusában megnyílt a „város szívének legnagyobb kerthelyisége”, ahol a vasárnap délelőtti sörözések mellé Kecskés János vendéglős mester minden alkalommal katonazenés hangversennyel szórakoztatta vendégeit. A kert szélén árkádos fedett részt is építettek nagy boltívekkel, mint a régi parasztházak tornácán, ezzel is jelentősen bővítve a férőhelyek számát. Összességében Kecskés János vendéglős nem csupán Pest legnagyobb sörözőjét és egyetlen sör-emlékhelyét hozta létre, hanem igazi műalkotást, ahol a kor legnevesebb szakemberei és művészei járultak hozzá a szinte muzeális épület kialakításához. Az eszmei tervezést és az összes kovácsoltvas munka készítési tervét Bevilaqua-Borsody Béla készítette. Dolgozott még a házon Bieber Károly neves budai műlakatos mester, Fonó Ernő műépítész (a Hungária Nagy szálló sörözőjének és több más sörözőnek is építésze), Bereczky László mérnök (töb bek között a szabadsághegyi Golf Szálló tervezője), Lingel Károly bútorgyáros, Palka József üvegfestő mester, Gorka Géza kerámikus iparművész, valamint több neves festőművész, pl. Haranghy Jenő , stb. Utóhang: A Sörkatakomba csodálatos mó don átvészelte a háborút és Budapest ostromát, 1946-ban már fogadta a vendégeket, az itt bemutatott 1946 júliusi étlap tanúsága szerint igazi ínyencfalatokkal (bélszín, libamáj stb.), bár én akkor is inkább főtt marhahúst kértem volna meggymártással... Képzeljen el Kedves Olvasó egy olyan belvárosi (és nem budai) kertvendéglőt, ahol hétvégi napokon a padlásról hordták le a tartalék székeket és padokat a rengeteg vendég elhelyezésére, ahol ilyenkor sok száz liter hazai sört csapoltak és fogyasztottak – és mindezt a háborús időkben. Nagyon nagy kár, hogy nincs ma olyan vállalkozó (például a siránkozó és egymást tipró magyar sörgyártók miért nem tudnak összefogni?), aki felélesztene egy ilyen igazi magyar „sörös emlékhelyet”, miközben az ehhez képest lepusztult és sivár romkocsmák tömegével nyílnak és virulnak a Belvárosban...● Kerthelyiség, végében a Székely toronnyal (képeslap kb. 1940.) 1946. júliusi étlap a Sörkatakombából
