Budapest, 2015. (38. évfolyam)
7. szám július - Buza Péter: TÁRGYESET - Tóthék
BUDAPEST 2015 július 6 m. kir. honvéd főhadnagy, 1905. március 22-én, anyja 29 évesen, 1905. április 2-án. És hogy ezek az adatok őt azonosítják, az is csak hipotézis. Sok energiát fektettem pedig abba, hogy Kovátsnéról, esetleges leszármazottairól bármit megtudjak. Mert ha voltak gyermekei, és azoknak is voltak, még akár a levelesládát is megtalálhatnánk. Kései szerelem Lantosék az anyagot 1928 októberében aukcióra bocsátották. Pontosan senki se mérte fel – tételről-tételre – hogy ezt követően mi történt a dokumentumokkal. Én se végeztem el a részletes filológiai kutatást, de két dolgot megállapíthattam. Az egyik, hogy az aukció nem volt sikeres (ami jó, mert az anyag nem szóródott szét követhetetlenül). A másik, hogy a kéziratok java – így a Julia sorsával kapcsolatos perdöntő dokumentumok – közgyűjteményekbe került. De jóval az árverés éve, 1928 után. Köztük a két legfontosabb magánéleti írás is. Az egyik Julia levele apjához, Szendrey Ignáchoz, a másik pedig utolsó üzenete férjéhez, amelyek alátámasztották Horvát Árpádné asszonyi rehabilitációját. Lényegében erről szól – társítva külön utakon járó második férjének súlyos elmarasztalásával (lásd a BUDAPEST júliusi számában megjelent írásomat) – Mikes Lajos és Dernői Kocsis László 1930-ban megjelent részben regényes, részben dokumentumkötete: Szendrey Julia ismeretlen naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása. A Magyar Tudományos Akadémia 1936-ban vette meg Lantos Adolftól 2600 pengőért az aukciós anyag egy részét. És ennél is többet, ugyancsak tőlük, a Petőfi Ereklyetár számára a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára (a mai OSZK) 1934. február 8-án, 7000 pengőért. A PIM kézirattára is örökölt valamennyit, ezek eredetileg a Petőfi Ház gyűjteményéhez tartozó darabok. Így a Cary Máriánál még együtt lévő hagyaték tételeinek java része (az aukció sikertelensége okán!) máig kutatható. Julia a kiegyezés évének nyarán költözött be a Szendrey Ignác fizette Zerge (Horánszky) utca 13. szám alatti lakásba. Tóth József akkor már egy ideje a Zerge utca 3-ban lakott. Hivatalnok volt a kultuszminisztériumban. A kettőjük kapcsolatával foglalkozó publikációk legtöbbje azt rögzíti: Gyulai Pál , Julia sógora ajánlotta be Tóthot, mint szórakoztató társalkodót, „titkárt” Horvát Árpádnénak. Mások szerint a fiatalember Petőfi Zoltán nak volt a barátja, így került Julia közelébe. Mikes céloz rá – és más is –, hogy mikor apjának soha el nem küldött levelében az asszony, közel a halálhoz, azt kéri Szendreytől: engedje áttérni a katolikusról az evangélikus hitre, ezt azért is tenné, mert reméli, hogy Tóth az így lehetséges válás után elveszi majd feleségül. De ezek a források azt is érzékeltetik, hogy ennek az elgondolásnak a másik fél részéről hiányzott az alapja. Második Tóth András írja már idézett emlékiratában: „Szendrey Julival való kap Első Tóth András és felesége, fiukkal – abban az esztendőben (1925), amikor Szendrey Julia levelesládája végleg eltűnt a család ereklyéi közül Tóth József nyugalmazott királyi tanfelügyelő és felesége 1910 körül Vojacsek Adél legkisebb unokájával, a második Tóth Andrással 1916-ban, Gödön, a nagycsalád nyaralójában
