Budapest, 2015. (38. évfolyam)

7. szám július - Buza Péter: TÁRGYESET - Tóthék

BUDAPEST 2015 július 7 csolata (...) mélységét (Mikes és Dernői Kocsis – B. P.) nem mutathatták be (...), mivel nem ismerték azt a levelet, melyet Tóth József 1868. július 29-én írt az ak­kor már súlyos rákbeteg Júliának. (...) A levelet a hagyatékától elkülönítve őriz­te, s azt 1962-ben találtam meg egy tit­kos íróasztalfiókban, Komádiban, amikor Maca néni (dr. Szőke Gyuláné Tóth Mária, Tóth József gyermektelen leánya – B. P.) lakását felszámoltuk. A levél szenvedélyes szerelmes levél s egyértelművé teszi a so­kat próbált és szenvedett 40 éves asszony és a 29 éves rajongó fiatal férfi kapcsola­tát. (...) stílusa megfelel a kor stílusának: „gyakran feltettem magamnak a kérdést: kit szeretek odaadóbban, téged-e vagy édes anyámat? Melyik érzés bennem erősebb: anyám iránti szeretetem-e, vagy szerelmem hozzád? (...) A valódi felelet szerelmemet hangoztatja.” De „az én kedvesem, az én boldogtalan, szenvedő szerelmem”, „éle­tem, vérem, egészségem, gondolkozásom, testvérem, anyám, barátom” hamarosan meghalt. A jelek szerint a kapcsolat ilyen jellegéről Horváth Árpádon és Gyulay Pá­lon (a neveket az emlékező hibásan írja – B. P.) kívül kevesen tudtak.” Fésű, hajkefe, kávéscsésze Tóth András egy levelében, amelyet 1980-ban írt unokanővérének, Asztalos Sándorné Tóth Margitnak, további részletek kerülnek elő: „... Amikor Pannival ( Somogyi-Tóth József feleségéről, Marikovszky Panni ról van szó – B. P.) Komádit szétrámoltuk, találtam – egy íróasztal titkos fiókjában – egy levelet, melyet nagyapánk írt az akkor már halálos beteg Szendrey Juliának (aki nála 11 évvel volt idősebb...). A levélből az derül ki, hogy ez a kapcsolat több volt tikárinál. Mivel azonban őseink eldugták a levelet, én is eldugtam!” Asztalos Gyuri annyit tesz még hozzá mindehhez: egyszer azt mesélte neki Ban­di bátyja, hogy Tóth Józsefhez írott leve­leit Julia a Zerge utcai másik házba, Tóth Emíliának címezve küldte el, vagyis „titká ­ra” húgának, aki együtt lakott a báty jával (1869-ben, Júlia után alig fél évvel később halt meg, 27 évesen). Tóth József ma élő leszármazottai közül senki sem tud semmit ennek a levélnek a mostani hollétéről. Azokról a tárgyak­ról sem, amelyeket a „levelesládán” kívül Júlia a halálos ágyán bizalmas barátjának, szerelmének ajándékozott. Listájuk Tóth József hagyatékából Cary Mária „közve­títésével” jutott el Lantos Adolfhoz, s tőle a Széchényi Könyvtárba. Legyen ez a réges-régi írásos üzenet most a zárszó, egy minden tekintetben kései sze­relem tragikus bizonyítéka: „Tárgyak, melyek a megboldogult végaka­ratából nálam vannak: 1. kézirat (többször javítva, kiegészítve – együtt jelenthetik az összes hozzá ke­rült kéziratot – levelesládát nem említ, pedig leírná: lehet hogy virtuális „leve­lesláda”? Mikesnél ez a dokumentum összesség?) 2. könyvek (Shakespeare, Andersen, Hei­ne, Külföldi lant 3. képek (Georges Sand, Erdőd stb – még három) 4. egy kis óra 5. egy látcső 6. 1 melltű 7. 1 függöny 8. 1 csak öt év múlva felbontandó bepecsé­telt csomag”. Ezeken kívül van még nálam 1 zsebkendő, 1 asztalkendő, 1 kis nyakba való kendő, 1 fésű, 1 hajkefe, 1 kávés csésze (mint amely tárgyakat legutoljára használt), 1 virág­tartócserép” ● Leltár Julia személyes hagyatékáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom