Budapest, 2015. (38. évfolyam)
1. szám január - Simplicissimus Budapestje 14
Pest-Buda és Budapest „nagy emberei” A lapszerkesztés véletlene három olyan dolgot sodort egymás mellé, amelyek valamilyen értelemben a „nagy emberekről” szóltak. Ezt cseppet sem bántam, mert az évfor dulós nagy ember mellé két mai példát is fel tudok sorakoztatni. Simplicissimus régi vesszőparipája, hogy a társadalomra nagy hatással lévő emberek két alapvető csoportra oszthatók: a „dumálókra” és a „tevőkre”. Ezek a kifejezések azonban nem a mindennapi szóhasználat szerint értendők. Egy íróasztal mellett ülő bürokrata is lehet tevő, ha az általa gyártott papírokból az ő segítségével lesz új épület vagy éppen kevesebb, de ész szerűen működő intézmény, jó, jól működtetett pályázati rendszer. (Példáimat nem feltétlenül a közelmúlt Magyarországáról vettem.) A nagy emberré váláshoz szükséges, hogy valaki olyan akciórádiuszt jelöljön ki magának, ami túlterjeszkedik ugyan a lehetséges és a valószínű birodalmán, mégsem érintkezik a lehetetlennel. Ehhez persze sok szerencse is kell, meg a jókor születés áldása. A Monarchia aranykora idejéből tucatnyi ilyen budapesti nagy emberre emlékszünk. A nagy ember a 175 éve alapított Pesti Hazai Első Takarékpénztár mögött Aki ezt a lapot kézbe veszi, alkalmasint hamar rávágja a nevet. Fáy András (1786– 1864) volt ez az ember, aki voltaképpen Széchenyi mellé állítható, nem véletlenül kapta a „nemzet mindenese” nevet. De a nagyközönség nemigen ismeri, talán mert legnagyobb műve nem kőből-vasból épült, mint Széchenyi esetében (aki a takarékpénztár-alapítás ötletében sem hitt igazán). Sikeres és hasznos vállalkozás lett, és sok vihar után bizonyos értelemben ma is fennáll, jogutódja az OTP Bank. Bizonyára a külföldiek számára kimondhatatlan volta akadályozta meg, hogy a rendszerváltás után felmerüljön a visz szakeresztelés gondolata. (PHET Bank? Nem is hangzik nagyon rosszul. Nyilván Pesti Hazainak, talán péhának rövidítenék a mai utódok). Szerencsére a Pesti Hazai történetének bőséges irodalma van, az alapítás körülményeinek tényei viszonylag könnyen hozzáférhetőek, hála a bank centenáriumán kiadott emlékkönyvnek. Fáy András Pest vármegye 1839. március 19-i gyűlésén megtette a fölállításra vonatkozó indítványt. Ezzel egy időben könyvet is jelentetett meg: Terve a pestmegyei köznép számára felállítandó takarék-pénztárnak címmel. Decemberig – elsősorban a magához hasonló birtokos nemesektől – összegyűjtötte az alaptőkét, amelyet 326 részvény formájában jegyeztek. A pénztár 1840. január 11-én kezdte meg működését. Ennek éppen 175 éve. Emeljük meg süvegünket. Fáy az alakulástól 1848-ig a segédigazgatói tisztet töltötte be. A szabadságharc, mint minden pénzintézetet, a PHET-et is értelemszerűen megtépázta, de már az abszolutizmus idején magára talált. Ekkor azonban Fáy már ismét irodalmi munkásságának szentelte magát. Ugyanis írónak indult, s íróként is fejezte be. Illő tisztelettel kell megjegyezni, hogy Fáy a nagy embereknek abba a csoportjába tartozott, aki vitathatatlanul sikeres projektjei mellett egy olyan délibábot kergetett, amely nem kecsegtetett sok sikerrel. Pedig azt sem lehet mondani, hogy kora nagy kritikusai kesztyűs kézzel bántak volna vele. Arra gondoltam, hogy a süvegelés mellett megtisztelem Fáyt azzal, hogy elolvasom legismertebb, A Bélteky ház című, korában sikeres regényét, (1832), de néhány oldal után beletört a bicskám. Hegedüs Géza, aki nálam szívósabb és szorgal masabb olvasó volt, ezt írta a jeles műről a Magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvében: „cselekménye széteső, sok benne az elmélkedés a gyakorlati teendőkről, a romantika apparátusát is nyakló nélkül alkalmazza – rablóhistóriák, végzetes félreértések, rejtélyes álnevek zavarják az alapjában érdekes családi történetet.” Érdekes lenne megtudni, hogy a temetésén őt búcsúztató Arany János mit gondolt róla, mint íróról. Ám ahogy pestiesen szokás mondani: „nem ezért szeretjük.” Pál Tamás, a kozterkep.hu alapítója és fejlesztője kapta a Simplicissimus Hőse 2014 díjat A Köztérkép „köztéri művészeti alkotások szubjektív bemutatására vállalkozó független közösségi weboldal.” Elindítója, máig működtetője Pál Tamás , aki 1980-ban született a Tolna megyei Zomba községben. Pakson járt számítástechnikai középiskolába, ahol diákvezetőként érdekelni kezdte a mozgalmi élet. Ugyanakkor elhatározta, hogy bróker lesz, és ezt valóra is váltotta, szinte az érettségit követő naptól fogva: 1999-ben Budapestre költözött. Brókerként csak néhány évig működött, ma már önálló számítástechnikai cége van, amely rendszeresen dolgozik pénzügyi szolgáltató ügyfeleknek. A brókervilággal tehát nem szakadt meg a kapcsolata. 2006 március vége felé indította el a szoborlap.hu portált, mert elhatározta, hogy szobrokat fotóz, és a képeket feltölti. A képek mellé eleinte megfelelő hangulatú versek kerültek. Ekkoriban inkább afféle blog volt, nem közösségi portál. Ekkor még nem volt szó az alkotások, szobrok történetének bemutatásáról, az alkotások téma vagy művész szerinti kategorizálásáról, csupán a benyomások, impressziók megosztásáról. A szoborlap.hu egy éven belül hallatlanul népszerűvé vált a téma iránt érdeklődő budapestiek körében. Hamar mértékadó digitális adattárrá vált, amely küldetéseként vállalta, hogy bemutassa és leírja a Magyarországon lévő köztéri műalkotásokat. Évente választott szerkesztőség alakult, egyre növekedett a kategóriák száma, megjelent a térképes kereshetőség. Ez avégett volt szükséges, hogy ha az ember valahol meglátott egy szobrot, akkor helyszín szerint is megtudhassa, mit lát. Pál Tamás az egyre növekvő anyagot mindig szerette volna korrekt, átlátható határok között tartani. A szoborlap.hu olyan értékeket kívánt megőrizni, amelyeket a konszenzus igazi műalkotásoknak értékelt. A népszerűség növekedésével a felhasználók nyomás alá helyezték a főszerkesztőt, mindenféle nehezen leírható, de szobornak semmi szín alatt nem nevezhető alkotások dokumentálását kívánva. Az 14 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
