Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Simplicissimus Budapestje
50 éve, 1965. április 2-án leplezték le a Lenin szobrot A késő Kádár-kort fiatalon megélő mai idősebbek úgy érezték, hogy a korszakban a Sztálin-kultusszal végleg leszámoltak, és helyette a sokkal szelídebb, álmos, mesébe illő Lenin-kultuszra építették a rendszer alapjait. Pedig Lenin , ha megélte volna a 30-as éveket, aligha alkalmazhatott volna más eszközöket, ha fenn akarta volna tartani hatalmát. És a Lenin szobor-pályázatot sem 56 után, hanem már 1953-ban írták ki. A mű éppen fele akkora lett, mint az 1956-ban lerombolt Sztálin szobor: négy méter magas. A megbízást – két eredménytelen pályázat után – Pátzay Pál kapta, ő volt az alkotója az ezerszámra, sorozatban készült, minden pártbizottságon ott virító Lenin mellszobornak. A mögötte lévő 15 méter magas, svéd gránittal burkolt betonhasáb ügyesen céloz arra, hogy nem az ember a monumentális, csak a mögötte álló támogatás. (Valójában a fegyverek ereje volt nagy, mindenki tudta, de senki sem mondta.) Pátzay (1896–1979) Kossuth-díjjal jutalmazott szobra egyszerű, hétköznapi emberként ábrázolta modelljét. A valaha a Képzőművészeti Főiskoláról két év után eltanácsolt szobrász az egyik legtipikusabb kommunista „útitárs” művész. Tehetsége nem volt megkérdőjelezhető, a vészkorszak idején üldözött zsidókat bújtatott a műtermében, meghívott tagja volt az 1945-ös Nemzetgyűlésnek. Se előtte se utána választáson jelöltséget nem fogadott el, semmilyen pártnak soha nem volt tagja. Amikor a dolgozók évtizedeken át felvonultak május 1-jén a Sztálin-szobor nélküli tribün előtt, mintegy mellékes pillantást vetettek az utána odakerült Leninre, az afféle ártalmatlan kellékre. A kommunista rendszer, amilyen sunyin, lopva érkezett a pártegyesítés örvén, olyan körmönfontan is távozott. A Lenin szobrot kevéssel Nagy Imre újratemetése előtt fel állványozták, azzal az ürüggyel, hogy restaurálni kell, aztán elszállították. Ma a szoborparkban áll. Ha valaki beguglizza a szobrot, a kozterkep. hu szócikke jön föl elsőnek, Neszták Béla 1667 lapjának egyike. A 2012-ben elhunyt amatőr helytörténész, a köztérkép.hu egyik oszlopa személyes emléket is fűzött a poszthoz: „Nekem a szobor nem volt ismeretlen, mert párját a Csepel Művek bejárata előtt nap mint nap láttam. Igaz, hogy annak kinyújtott tenyerébe valakik állandóan zsíroskenyeret tettek.” Szobrok talapzatába gyakran rejtenek időkapszulát – arról nem maradt fenn feljegyzés, hogy e szoboréba betettek-e ilyesmit. Ha mégis, akkor valószínűleg előkerül, amikor nekilátnak a Liget Projekt kivitelezésének. Két alapkő-kapszula Innen üzenem a Liget Projekt felelőseinek, hogy amikor elbontják a Petőfi Csarnokot (amely mindenki szerint alaposan megérett erre), ne feledkezzenek el a mellette álló harangláb alá rejtett műanyag hordóról. Valamiért megragadt az emlékeimben, hogy 1987. január 1-én a KISZ felhívására gimnazisták vihettek oda tárgyakat, melyeket egy időkapszulába helyeztek el. Vajon mi mindent? Pénzérmét, bélyeget, képeslapot? A Magyar Ifjúság és az Ifjúsági Magazin példányait? Akkor már megjelent a rövid életű ellen-HVG is, az Ötlet nevű hetilap. (Bit-let nevű számítástechnikai melléklete is volt!) Talán néhány verseskötet, fényképek a KISZ KB üléséről? Akármi is volt ott, a Nemzeti Múzeumban a helyük. Híre ment ezen kívül, hogy a Kossuth tér renoválásakor az egyetlen soha el nem mozdított szobrot, II. Rákóczi Ferenc ét a restaurálás után nem ugyanoda helyezték vissza, hanem néhány méterrel az eredeti helyétől távolabb, hogy a Szabadság térről jobban látsszék. És elrejtettek benne egy rozsdamentes acélkapszulát. De hogy mi van benne, azt nem sikerült megtudnom. Csak két személy tudja, az átépítést irányító Steindl Imre Programiroda vezetője és a Házelnök úr. Azt egyébként tetszenek tudni, hogy a szobron található felirat egy vaskos füllentést tartalmaz? Azt állítja, hogy a fejedelem halálának 200. évfordulóján, 1935-ben állították fel. Pedig az avatás 1937-re csúszott. Ezt a füllentést a mai renoválók (magától értetődő módon) nem helyesbítették. Az ideális alapkő-kapszula Játsszunk el a gondolattal, hogy manapság valami nagyon jelentős épület vagy szobor talapzatába kellene időkapszulát tenni. Mit tegyünk bele, hogy kellőképpen jellemezze napjainkat? A napok történéseit, a hónapok gondjait, az évek hordalékát, az évtizedek adta visszamenőleges bölcsességet? Tennék bele napilapokat, egy Magyar Narancsot, egy csomó blogposztot, persze kinyomtatva, iPaden nem lehet, hiszen milyen áramforrás, töltő lesz majd a jövőben? Tennék bele egy Révész Sándor publicisz tikát a Népszabadságból, néhány hozzá fűzött anyázó posztot a Facebookról. Egy BUDAPEST folyóiratot, egy Tóta W. Árpád cikket a hvg.hu-ról, ugyancsak a mellékelt szalonképtelen „ellenvéleményekkel”. Megkérném egy konzervatív barátomat, hogy jelöljön meg egy-két neki fontos cikket a Mandinerről, a Mos Maiorum portálról, ahonnét tetszik. Ezen felül beletennék néhány teljesen politikamentes posztot az Urbanista, a Falanszter blogról esetleg a Palotabarát, a Dunai szigetek blogról. Feltúrnék néhány nem nyilvános szakmai levelezőlistát, amelyen rajta vagyok. Biztosan belevenném Tamási Miklós és a„neonweg” nick mögé bújó „kritikusa” pengeváltását: „1: »...menüpont alatt láthatóak és szabadon letölthetőek, publikálhatóak«. Eddig még tudtatok magyarul. Most már ti is kezditek ezt a retardált újmagyar mekegést, és akkor se jut eszetekbe, hogy a hagyományos nyelvhasználatnak megfelelően ne a túlképzett formát erőltessétek, ha az egy rövid mondatot 3 »-ak, -ek« végződéssel terhel? Elképesztő. 2: »...aki 1975-ben járt a feleségével Budapesten, karakteres riportot készített a döglődő városról.« Ugyan basszátok már meg, hol a kurvaistenben van ezeken a képeken a döglődő város, he? Egy avíttsága ellenére is európaibb, kulturáltabb hely látszik, emberszabásúbb emberekkel, mint az a prolipatkány- és döglégyhorda lakta, bűzös, rothadó, »modern« trágyadomb, ami a mai Budapest, és ami nektek nyilván nagyon megfelel. Nektek adom, éljetek benne, okádni kell tőletek, kretének.” És a főszerkesztő válasza: „Tisztelt XY! Köszönjük a levelét, sokat segített. Egy kérés: szerintem a jövőben ne olvassa el a leveleinket, a képek a fontosak, nem a mi csacska, magyartalan butaságaink. 14 *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Simplicissimus Budapestje * BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
