Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Somogyi Krisztina: BMC - Ferencvárosi ház – újrakeverve
születik meg. A sarokrész egyben kinyitja a házat a Duna irányába, ez a kapcsolat is izgalmas. Történeti szempontból előzmény, hogy az eredeti házon sarokerkély díszelgett, tehát funkcionális és vizuális hangsúlyt korábban is ott kapott a homlokzat” −– lelkesedik a tervező. A kivitelezés egy hosszú leállási időszak után indult el és a feltárt tényleges helyzet számos ponton felülírta az elképzeléseket. Így kiderült, hogy a poroszsüveges boltozatok nem bírták volna el a megnövekedett hasznos terhet, el kellett őket bontani. A kibelezett ház szomorú látvány lehetett, talán sokak számára érthetetlen is, hogy pár főfal és dongaboltozat megtartásáért miért kellett a régi tér adottságaihoz eny nyire szigorúan alkalmazkodni. A megtartott épületrészek azonban továbbörökítik az előző, majd százötven éves házat. Nem pusztán történeteket és hangulatokat közvetítenek, hanem olyan főfalak és födémek maradtak a helyükön, amelyek terhet hordanak, vizuális és auditív térelválasztóként feladatot látnak el. Zene, zene, zene Az épületet meghatározó másik fő szempont: a funkció. Ez is összetett helyzet elé állította a tervezőket. Hogy ma milyen tevékenységeket fogad be a ház, arról az odalátogatóknak nagyon különböző élményük lehet. A többség feltehetően a belső udvar helyén kialakított, egészen sajátos akusztikájú koncertterembe jön. A cikk írásakor, nagyon is jellemzően, éppen a Budapest Vonósok adtak délutáni koncertet, amelyen két kortárs magyar zeneszerző ősbemutatója hangzott el. Egy ilyen délután persze kulturális misszió, tervezetten non-profit vállalás. A teremben, tehát a lefedett udvaron ülve jól megfigyelhető a régi ház: a vegyes falazatok eredetiek, a hajdani nyílásokat bontott téglával töltötték ki, a gangot tartó kőkonzolok megmaradtak. A régi fal jelenléte természetesenek tűnik, mintha semmi se történt volna vele, de a tisztítás és felületkezelés viszontagságaival egy egész bekezdést megtölthetnénk. A téralakítás legfontosabb szempontja természetesen akusztikai: a színpad mögötti hangvető fal nem engedi hátra a hangot, hanem ráirányítja a nézőtérre. A ferde és rusztikus oldalfalak finoman terelgetik is a térben. A végfalon, a bejárat felől pedig különböző frekvenciák hatékony elnyelését szolgáló akusztikus panelek találhatók. A másik kiemelt látogatottságú helyszín a Jazz klub, ahol esténként a süllyesztett térben gazdag élet zajlik, amelyet kiváló konyha szolgál ki. Ennek a térnek építészeti értelemben az az érdekessége, hogy a galéria szintje egy alulbordás új szerkezetre függesztett födém. Ez számos mérnöki feladatot adott, ami láthatatlan marad. A zenehallgatók számára azonban fontos hozadéka van: sehol egy oszlop, amely kitakarná a látványt, rontaná a meghitt hangulatot. Akusztikai szempontból ez egészen más elvet követ, mint a koncertterem: a hangosított zenét kiszolgálandó tulajdonképpen egy zárt doboz alakul ki, amely becsomagolja, magába zárja a hangot. A belső tér világára mindenhol jellemző, grafikus jellegű, fekete-fehér-nyersfa világ itt is uralkodó. Egyedi jelleget ad azonban ennek a klubnak a bárpult csokoládébarna, expandált fémlemezből készített hátfala. Valahogy puhának, organikusnak tűnik ez a burkolás. „A hely szíve ez” – magyarázza Gőz Dorottya. 10 BUDAPEST 2015 április Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Multifunkcionális tér a lefedett udvar tetejéről fotózva Koncertterem a hajdani bérház lefedett udvarán
