Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Somogyi Krisztina: BMC - Ferencvárosi ház – újrakeverve
felújítás eleve kötött pályán mozog, hanem olyan házakra, amelyeket különösebb dicsfény vagy üzenet nélkül hagyományoztak ránk a szakmájukat hajdan jól gyakorló építőmesterek. A ferencvárosi Mátyás utcában lévő ház is a tisztességes hétköznapok emléke. Megnyugtatóan simult be az utcaképbe, lezárt egy sarkot, méreteivel, arányaival, nyílásainak és tagozatainak kiosztásával a pesti belváros ritmusára lüktetett. Ha végigpörgetjük az építése óta eltelt időt, a környék nagy városátalakítási hullámait és a pusztításokat, csoda, hogy mindent túlélt. A közeli Corvinus Egyetem építésének idején például egyszer már bontásra is ítélték, helyére kollégiumot terveztek. De az épület szívósabb volt, mint a bontási szándék, megmaradhatott. 2006-ban éppen félig lakottan, félig üresen állt. Megfáradt. Ekkor akadt meg rajta a szeme Gőz Lászlónak, aki a környéken lévő különböző helyszínekről akarta egy helyre koncentrálni és kulturális központtá sűríteni tevékenységeit. Közel volt a Dunához, a körúthoz és az akkoriban épülő Corvinus új épületszárnyához – ideális helyen, egy pezsgő, fiataloktól hemzsegő területen. A megtalált ház A Mátyás utca – Imre utca sarkán lévő, 1870-ben épült eklektikus lakóépület tehát nem volt pazar alkotás. Egyszerű bérház volt, amely a földszinten üzletekkel nyílt meg az utca felé, az erkéllyel hangsúlyozott emeleti saroklakásban pedig maga a háztulajdonos keresekedőcsalád lakott. Méreteinek feltérképezése során elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy mind nagyságában, mind megmenthető tereivel éppen megfelelő. Ez, így, a mából visszanézve persze köny nyen és gyorsan leírható, de a döntések felől nézve nem evidencia. Egy régi házzal való bíbelődés költségesebb és problémásabb, mint egy új építése, és számtalan kellemetlen meglepetést tartogathat. Nem könnyű ezért pénzügyi partnert találni. Mivel az épület nem volt védett, sőt a bontás lehetősége rajta maradt az épület kartonján, nem lett volna kötelező megtartani. Akkor hát miért a történelmi falak közé próbálták meg bepasszintani a programot? – kérdeztem Gőz Dorottya építésztől, akit a kezdetektől a ház megtartása izgatott, sőt végzős építészként 2006-ban ezt a házat dolgozta ki diplomamunkájában is. „Hogy miért érveltünk mellette? A tervezésnél érthető módon az akusztikai szempontok kerültek előtérbe. Amikor felmértük a házat, kiderült, hogy vegyes falazatú, téglából és kőből áll, fő falai 70 centiméter vastagok. Ez kiváló adottság a számunkra, ilyen akusztikai paramétereket egy szokásos mai vasbeton fal nem tud. Ha a talált paraméterek kiválóak, miért kellene bontani? Az udvar alakja is lenyűgözött. Tudtuk, hogy ott fogjuk kialakítani a koncerttermet. Akusztikai szempontból az a legfontosabb, hogy a falak ne legyenek párhuzamosak. Hát az az udvar ezt természetes módon tudta, mindegyik fala más-más szöget zár be. Szempont volt az utcakép megőrzése is. Nem akartuk megszakítani a meglévő városszövetet, nem éreztük szükségét. Tetszik a belváros megszokott jellege. Azt viszont szerettük volna jelezni, hogy a felújítás után a ház átlényegül. Nem lakóépület lesz ezentúl, a régi falak között megjelenik egy egészen új minőség. A sarokrész mai kialakítása hivatott jelezni, hogy valami nagyon más történik ebben a házban, olyan hely ez, ahova be kell jönni. Ezért van az áthasítás, ami számunkra sok mindent szimbolizál. Fontos jelentés, hogy a kortárs zene klasszikus alapokra építkezik, azt megtörve, abból 9 BUDAPEST 2015 április Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara A BMC egyik központi helye: a kétszintes Jazz Klub A végleges tervek készítői: Taracky Dániel, Gőz Dorottya és Chehadé Abdel Rahim (Art1st Design Stúdió)
