Budapest, 2015. (38. évfolyam)
4. szám április - Horváth Júlia Borbála: EBÉDSZÜNET - Az ember, aki delet ütött
Szép szép az elhatározás, a szorgalmas napkezdet, de kortól és irányultságtól függetlenül, a hétköznapok kitüntetett időszaka a déli ebédszünet. Sőt: eseménye, a belvárosi dolgozók a kijelzőre koppintva kalapot, kabátot kapnak, s már ott sincsenek. Már hogy a munkahelyükön, hanem végre az utcán, szabad szelek szárnyán; legalábbis arra a félórácskára, amit házon kívül tölthetnek. Nekem aztán ne mondják meg, mit ebédeljek... Közben pedig azzal beszélgetek, akivel akarok... – kiszalad a délelőtti gőz, főnök kartárs a mai napon is a legjobb formájában irányítja a céget. Ne keseredjen, legalább fedél van a feje fölött... Örüljön, hogy van kit szapulni... – ekkép pen vigasztalják egymást az amúgy hallgatag öltönyösök, további mozgásigényüket majd levezetik hétvégén a squash- teremben. A Margit híd budai hídfő kedvelt csomópont, lent is, fönt megtalálható, mi szemszájnak ingere. Pizza, hot dog, spagetti utcán át, napi menü pultnál tálalva; jelentős a székkarfára vetett kabáthalom. A szűkös célidő szentesíti a helyszínt: ízes és megfizethető étekhez jutni. Pár evezőcsapással arrébb, a szigetoldalban melengetik a követ a fogyókúrázók, mások szusszanásnyi időre fölkúsznak a hídtetőre, telefonképeket adnak és fogadnak; a digitális kor gyermeke a betűkkel sem takarékoskodik. Az ebédhelyig vezető út kinek egyenes, kinek görbés. A kisebb buckák átugrása nem okozhat gondot, a felszántott aszfalt alól a HÉV- alagút kopott cetháta is előbukkan a romok között. Néhány gyors intéznivaló belefér a menetbe: Cserélné ki az elemet... Hajtaná fel a szárat... Szedné szét a gépet... Mosná le... Masszírozná meg... Mondaná el... – a bejáratott útvonalak mentén kordon húzódik, a kerítés túloldalán munkagépek versenyeznek a minél mélyebb gödör kialakításáért. A dolgozó ilyenformán kialakítja véleményét a fonódó villamoshálózat építéséről, s elhagyva a régies kezdést: Ha én lennék a polgármester... a tervező... a kivitelező... –, az állítmányokra helyezi a hangsúlyt: Szólni kell Józsi bácsinak, hogy itt egy vödör vörös festék, rajzoljon kerékpárutat a Fő utcába, és máris készen vagyunk... Józsi bácsi húzódozik, rég volt már, amikor háló nélkül egyensúlyozott a szabályok fölött, most már inkább csak beszélget a régi szép idők hangulatáról, s élve a lehetőséggel, beszédbe elegyedik az aluljárói bámészkodókkal. A témák gyorsan peregnek, s a társaság összekovácsolódva ad hangot elégedetlenségének, végül a forgalmista segítségét kéri: Tessék megmondani, mikor indul a következő szerelvény a B peronról... – botor kérdésre okosító válasz érkezne, ha nem építkezős hadiidőket élnénk: Olvassa le, azért költöttünk méregdrága kijelzőkre... –, de mostanában nagy türelemmel és személyesen, hús-vér ember igazít útba minden egyes gyalogkatonát. A kérdezők vérmérsékletük szerint hümmögnek, morognak, elnéznek, a forgalomirányítók a tények lekerekítésén dolgoznak: Ne tessék izgulni, őszre már úgy fo nódnak egymásba a sínek, mint az árvalány 6 BUDAPEST 2015 április Az ember, aki delet ütött szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Megint elérkezett! Minden zúzmarás borúlátás ellenére itt a tavaszi nyitás, tetterőtől duzzad a képzelet, ki így, ki úgy kívánja hasznosan tölteni a nyaralási kánikula előtti munkás időszakot. Újul a város, építkezések és szépítgetések folynak a felbolydult kasban, a siető emberek egymásnak ütköznek a lezárt munkaterületek mentén. Délidőben fokozódik a forgalom, az egytál ételhez jutáskor lehetőség adódik bámészkodásra is; Marika viszont kitörve a mindennapok szürkeségből, az önállóság útjára lép. EBÉDSZÜNET
