Budapest, 2014. (37. évfolyam)
2. szám február - Csákvári Géza: Buda artmozi nélkül marad?
A Tabán artmozi tavaly december 30-án vetített utoljára. Ha az okokat távirati stílusban akarjuk összefoglalni, akkor a helyzet szinte magától értődőnek tűnik. Az üzemeltető, a Grantfilm Kft. bérleti szerződése – amelyet öt évvel ezelőtt a teljes fővárosi tulajdonban lévő Budapest Film Zrt.-vel kötött – egyszerűen lejárt. A következmények annál látványosabbak: a kultúrájára és (ki)művelt lakosságára büszke Buda így artmozi nélkül maradt. Ez pedig amellett, hogy nagyon szomorú, lényegében egy hosszú folyamat egyik utolsó állomása. A jelenlegi kormány megbízásából a filmipart megújítani igyekvő Andy Vajna kormány biztos elérte ugyan, hogy felálljon a nagyjátékfilm-gyártás új rendszere, de cserbenhagyásos gázolással ért fel, amit közben a mozgóképes kultúrával, a szaklapokkal, a művészfilm-terjesztőkkel és az artmozikkal tett. A Magyar Mozgókép Közalapítvány felszámolása, a feladatok szétdarabolása és a normatív állami támogatások megszüntetése következtében Európában példátlan mértékű kulturális és infrastrukturális leépülésnek lehettünk tanúi az elmúlt két és fél évben – különösen akkor, ha a művészfilm-forgalmazást és az artmozizást nézzük. Több mint ijesztő, hogy ezt a romboló reformot Magyarországon végig lehetett vinni (a Nemzeti Kulturális Alap és a minisztérium asszisztált hozzá), de valójában az még sokkal sokkolóbb, hogy a kultúrafogyasztók is szó nélkül tudomásul vették a helyzetet. Országos szinten a számok egészen elkeserítőek: 72 artteremből ma már csak 45-ben peregnek a filmek. Mindemellett legalább 115 olyan tízezer lakosúnál nagyobb városunk van, ahol nincs multiplex, viszont a modern digitális filmvetítés lehetőségét sem teremtették meg. Márpedig a hagyományos technikájú mozik ideje végérvényesen leáldozott, a filmellátásuk ma már megoldhatatlan. Pedig ha joggal hittünk volna a pár évvel ezelőtt elhangzott ígéreteknek, akkor most egy egészen másmilyen budapesti mozitérképben kellene gyönyörködnünk. Tarlós István főpolgármester a kampány idején közre adott, A nemzet fővárosa című programjában a budapesti moziingatlanok eladása ellen foglalt állást, sőt az artmozi-hálózat fejlesztését tűzte ki célul. Ehhez képest azonban az elmúlt két-három évben csupán masz szív leépülésről tudunk beszámolni. Bezárt a Hunnia, az Európa, a Bem, a Kino és az Odeon-Lloyd. A mozibezárások lebonyolítója a már említett Budapest Film Zrt. volt, mely cég a főváros ökleként sújt le időközönként a piacra. Például az Odeon-Lloyd bezárását arra hivatkozva sikerült kieszközölnie, hogy az üzemeltetőnek tartozása van, és ez kárt okoz a részvénytársaságnak. Arról a korántsem elhanyagolható tényről azonban mintha megfeledkeztek volna, hogy a mozit hosszú éveken át életben tartó Odeon Kft. maga a Budapest Film Zrt. volt, tehát a cég tulajdonképpen saját magának mondott fel. (Igaz, az Odeon mint kulturális jelenség végül nem szűnt meg: a téka szerencsére átköltözött a Művész mozi alatt lévő pincébe.) A Budapest Film Zrt. vezetője az a Körösvölgyi Zoltán , aki a sajtó nyilvánossága előtt többször elmondta, hogy Budapesten hosszú távon csak az általuk üzemeltetett Művészre, Toldira és Puskinra van szükség. Innentől nincs min csodálkozni: érthető, hogy a fővárosi tulajdonban lévő, de „külsősöknek” kiadott mozik előbb vagy utóbb kénytelenek kiiratkozni a film- és mozitörténetből. Persze a „nem fizet a bérlő” mindig kézenfekvő érv, ez volt az egyik ürügy a Tabán kiiktatása során is. Szabó István, a Grantfilm ügyvezetője elismerte, hogy az utóbbi két évben nem tudták pontosan fizetni a bérleti díjat, mivel a művészmozis üzletág nem profitorientált tevékenység – Magyarországon pedig egyszerűen eltűnt a rendszerből a korábbi normatív támogatás. Tegyük hozzá, a világon sehol sem számít üzleti tevékenységnek a művészmozizás. Még úgy sem, hogy kultúrára a világ boldogabbik felén az állam, de a fogyasztók közössége is sokkal többet költ. Nyilván ennek a mellőzésnek is megvan a maga sajátos társadalmi oka, de csak a számokban megnyilvánuló tényeket lehet feldolgozni. Mint Szabótól megtudtuk: a Tabán esetében a bérleti szerződés meghosszabbítása nem került szóba. Ugyanakkor senkinek sincs tudomása arról, hogy a Budapest Film bármiféle moziüzemeltetési pályázatot kiírt volna a helyiségre – ma már ez láthatóan nem is cél. Ennek fényében nem feltétlenül igaz, hogy az üzemeltető hibáin csúszott el a budai mozi. Míg korában a főváros a teljes budapesti hálózatot támogatta, tavaly csak a három, a Budapest Film kezelésében lévő vetítőhely kapott apanázst. (Igaz, ők nem is keveset, ötvenmillió forintot.) Pedig csak három év hiányzott ahhoz, hogy ez a „mozgó” megünnepelhesse a századik születésnapját: a Tabán az első budapesti filmszínházak egyike volt, Pécsi Manó alapította 1917-ben, Palota néven. Később hívták Krisztinának, illetve Diadalnak is, mielőtt megkapta volna a mai nevét, 1990-ben. Természetesen megkerestük Körösvölgyi Zoltánt is, hogy megtudakoljuk tőle a hosszú távú terveket a budai ingatlannal kapcsolatban, de sem telefonon nem értük utol, sem írásban küldött megkeresésünkre nem kaptunk semmiféle választ. Feltehetően majd csak akkor lehet konkrétumokat hallani a helyiség sorsáról, amikor néhány hét múlva a fővárosi közgyűlés elé kerül a téma. Így történt annak idején a Corvin Budapest Filmpalota esetében is: szerencsére amikor komolyan fölvetődött, hogy a mozit értékesítik vagy kiadják egy piaci szereplőnek, a sajtó nyomására végül ejtették az ötletet. Többször elhangzott a főváros oldaláról, hogy az artmoziknak, ha tetszik, ha nem, igazodniuk kell a közönség igényekhez, illetve fel kell hagyniuk a pazarló működéssel. Lassan ez a játszma is véget ér, mivel elfogynak a szereplők. Még küzd az életéért a Vörösmarty mozi – ezt a harcot pedig szinte szó szerint kell venni, mivel már hosszú ideje rebesgetik a szakmán belül, hogy a Budapest Film szíve szerint kirakná az üzemeltetőt, de ő egyelőre nem hagyja magát. Sokkal erősebb a pozíciója a Cirko-Gejzírnek, mert az intézmény mögött álló alapítvány a fővárosi önkormányzattól közvetlenül bérli az ingatlant, illetve forgalmazóként saját maga szerzi be a filmeket, így segítség nélkül toboroz nézőket. Afelől viszont ne legyenek illúzióink, hogy az artmozik képesek-e ma is betölteni eredeti funkciójukat. Mert nem – legfeljebb a multiplexekkel szemben kínálnak olcsóbb filmnézési lehetőséget. BUDA ARTMOZI NÉLKÜL MARAD? Csákvári Géza 30 BUDAPEST 2014 február fotó: Sebestyén László Lapzártánkkor érkezett a hír, hogy a Budavári Önkormányzat a Tabán mozi bezárását követően több alkalommal is egyeztetett a Budapest Filmmel a filmszínház jövőjéről, és a testület úgy döntött, az idén öt millió forinttal támogatja az intézmény működtetését. A tervek szerint a játszóhelyet a jövőben a Budapest Film Zrt. működteti, a tavasszal megnyíló mozi előadásait a helybeliek kedvezményesen látogathatják.
