Budapest, 2014. (37. évfolyam)
2. szám február - Zappe László: Raktárban A régi nyár - Befejezetlen szimfóniák
A Budapesti Operettszínházban 2002 óta működik a Mozsár utca felől megközelíthető Raktárszínház. Neve onnan ered, hogy ezúttal nem próbatermet léptettek elő játszóhellyé, hanem egy raktárt. Sok mindent és sokfélét játszottak itt tizenkét év alatt, jó emlékeim is maradtak róla. Ismertté a Kabaré stúdió-előadása tette, Alföldi Róbert rendezésében két zongora, pontosabban kopott pianínó kíséretével adták elő az eredetiben monumentális musicalt. A 2005-ben Béres Attila ironikus rendezésében bemutatott Lili bárónő pedig még ma is megy. És ugyancsak játsszák még az Operettszínház stúdiósainak vizsgaelődásaként született Parasztoperát Földes Tamás energikus rendezésében. Akadtak persze kínos kudarcok és félsikerek is. Parti Nagy Lajos Ibusárjának ironikus-parodisz tikus operettvilága éppoly kevéssé viselte el a valódi operettes hangolást, mint Brecht Kauká zusi krétakörének szigorú társadalombírálata. Az új bemutató, A régi nyár is inkább a félsikerek közé sorolható. A közönség jó része talán szeretni fogja, de ettől még furcsa hibrid marad. Szabó Máté rendező szemlátomást túlbonyolította a feladatát, amikor Lajtai Lajos és Békeffi István ügyes, de nem különösebben igényes operettjének raktárszínházi tömörítésére vállalkozott. Pedig három felvonást egyetlen díszletbe és két részbe zsúfolni ma már rutinfeladatnak számít, ironizálva értelmezni egy érzelmes történetet ugyancsak mindennapos gyakorlat, egy stúdióban pedig szinte kötelező, még ha nem is mindig sikerül. Mint most például. A történetet olyan nagyvonalúan kezelik, hogy teljesen értelmét veszti, de anélkül, hogy az értelmetlenség új értelmet lelne valamiféle abszurditás sugallatában. Néha inkább puszta feledékenységnek vélhetnénk egyik-másik rendezői-átírói megoldást. A nagy színésznőn élősködő szegény rokon, Trafina például egy túlméretezett zongorába rejti a szerepígéretekkel kábított nőcskéket, akik ott végighallgathatják a teljes első részt. Mire ismét kikerülnek a napvilágra, mindent tudhatnának dagadt pártfogójukról. Ám ők semmiről sem sejtenek semmit. De az csak apró részletkérdés, hogy a cselekmény következetlensége még nem azonos a világ abszurditásának következetes ábrázolásával. A teljes második felvonás elhagyása viszont nemcsak nagy játéklehetőséget és igazi bohózati félreértés-sorozatot mulaszt el, hanem végképp összekuszálja a történetet. Helyette születésnapi ünnepségbe gyömöszölt betétszámokkal próbálják áthidalni a hiányt, aminek nemigen van köze a cselekmény egyetlen szálához sem. Ráadásul a szereposztással is meg kellett birkózni. Mintha ezúttal az lett volna a főfeladat, hogy csupa olyan énekes színész lépjen fel, aki vagy már kihízta a nagyszínpadot, vagy még nem érett be oda. Kalocsai Zsuzsa énekesi képességeinek sokoldalú fitogtatása biztosan fölülírt minden egyéb dramaturgiai megfontolást. Még operarészletek is előkerülnek e célból. A hangterjedelemmel nem is lenne probléma. A fiatalembert azonban, akit lánya számára csábítgatna, nyilván nem koloratúrákkal kellene megigézni. Gergely Róbert az egykori nagy szerelem szerepében szükségképpen háttérbe szorul, és ott se tartózkodik túl sokat. Amikor föl-fölbukkan, decensen, visszafogottan sármos. Faragó András és Oszvald Marika szörnyű rutinosan süti el a kivénhedt komikus-szubrett kettős minden elképzelhető poénját, Dézsy Szabó Gábor át vert zongoratulajdonosa valamivel eredetibben szerencsétlenkedik. Bori Réka és Kocsis Dé nes mosolygós fiatalsága távol áll mindattól, ami körülöttük a színpadon folyik, habkönnyű szerelmük mintha nem is létezne. Cziegler Balázs díszlete viszont ötletes, szel lemes, nagyvonalú. Lehetőségként aknázza ki a kényszerűséget. Az egykori raktárban ugyanis két fal mentén ülnek a nézők, a másik kettő jut a játéktérnek. A híres színésznő, a lassan hervadásnak induló sztár szalonját e két fal mentén egy-egy elnyújtott, fehér zongora szegélyezi, de csak az egyiknél ül zenész, bár gyakran a másik is megszólal. Kópiaként, ikertestvérként, meg amikor imitálják rajta a játékot. Igazán jó előadást érdemelne. ● És hogy milyen eséllyel, arra egészen sokkoló példát nyújt a filmalapos – azaz: köz- – pénzből készült –, Bodzsár Márk rendezte Isteni műszak esete. Miközben a film próbált eljutni a nézőkhöz (nem mellékesen: nagyot bukott), a főváros egyik kitüntetett mozija, a Puskin, éppen a Last Vegas című komédiát és a Philips kapitány című kalandfilmet vetítette. Hogy miért? Mert a művészfilmforgalmazás támogatása ugyanúgy működik ma Magyarországon, mint az artmoziké. ● RAKTÁRBAN A RÉGI NYÁR Zappe László 31 BUDAPEST 2014 február Február végén, március elején a zeneirodalom két, befejezetlenségében is nagyszabású remekműve csendül fel a Budapesti Fesztiválzenekar tolmácsolásában: Franz Schubert 8. (h-moll, Befejezetlen) szimfóniája és Anton Bruckner 9. (d-moll) szimfóniája. A koncer tekhez kapcsolódik a Fesztiválzenekar középiskolások számára kiírt „Lásd, amit hallasz!” című filmpályázata, melynek keretében a fiatalok Franz Schubert művére készítenek videoklipet. A filmverseny gálája március 1-jén lesz a Művészetek Palotájában (a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött: filmpalyazat@bfz.hu). Karmester: Fischer Iván . További információ: www.bfz.hu ● BEFEJEZETLEN SZIMFÓNIÁK a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában Művészetek Palotája, 2014. február 28. és március 2. 19.45, március 1. 15.30
