Budapest, 2014. (37. évfolyam)

2. szám február - Millisits Máté: Kripta a Kálvin téren

A magyar főváros kiemelt jelentőségű mű­emléke a Budapest–Kálvin téri Reformá­tus Egyházközség temploma, amelynek felépítése 1816-tól 1830-ig tartott. Az el­múlt évtizedben a 4-es metró Kálvin téri állomásának munkálatai miatt komoly ve­szélybe került: a tető tömege kötőgerenda hiányában szétnyomta az oldalfalakat. A magyar klasszicista stílust képviselő, becses műemlék megmentése és helyreál­lítása – jelentős kormányzati támogatással – több szakma áldásos együttműködésének az eredménye, a munkák koordinálását dr. Lichter Tamás építőmérnök végezte. Hetvenkilenc sírfülke A város időszakonként publikációkban is megnyilvánuló, élénk figyelemmel fedezte fel magának, hogy egy titokzatos temet­kezési hely rejtőzik a Belváros közvetlen szomszédságában, amely már csak az ott eltemetett jelességek és kiválóságok miatt is fontos emlékhelye volt és maradt Buda­pestnek. A most, december végével befe­jeződött felújítási munkáknak része volt a kripta átépítése is, dr. Nagy Gergely tervei nyomán, dr. Susa Éva az Igazságügyi Sza ­kértői és Kutató Intézet vezetője pedig az 1817–1868 között eltemetett személyekkel kapcsolatos exhumálási munkálatok irá­nyítójaként tett olyan megfigyeléseket, amelyek minden Budapest történetével foglalkozó polgárt érdekelhetnek. Az építészeti beavatkozások során a ta­lajvíz szintjének folyamatos emelkedése miatt a kriptában található sírfülkék egy részét át kellett helyezni. Itt nemcsak a talajvíz elvezetésével, a falak szigetelésé­vel kapcsolatos feladatokat oldották meg, hanem a koporsókat eltakaró márvány sírtáblákat is teljesen felújították, vésett feliratukat újraaranyozták. A helyiség eredeti építészeti kialakítását „eltakarták” a 19. század folyamán egy­másra épített sírok. Ezért a felújításkor nem az addigi elrendezést állították visz ­sza, hanem törekedtek az építéskori tér­élmény felidézésére is. A síremlékekkel kapcsolatos mozgatá­si munkálatokhoz a Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság adott engedélyt. A hetvenkilenc sírfülkében hetvenhárom személy: negyvenegy férfi, húsz nő, kilenc gyermek és három, nem szerint azonosít­hatatlan halott földi maradványa található. Kihantolásuk tizenegy, a visszahantolásuk két munkanapot vett igénybe. A koporsókat különböző anyagból készí­tették, hatvanhatot fából, kilencet fémből. Maguk a csontok viszonylag rosszabb, a temetkezési kellékek aránylag jó állapot­ban kerültek elő. A 19. században a fülkéket lezáró kő­lapok közül ötvenhatot láttak el felirat­tal, tizenhárom esetben fémtábla jelzi az ismeretlen halottat, néhány pedig jelzés nélküli. A síremlékek megmozgatása so­rán 2013-ban három esetben adódott le­hetőség DNS-minta vételére. A vizsgálat különösen a gróf Zichy Manóné Charlot ­te Strachan 1851. november 12-én végre ­hajtott öngyilkosságához használt méreg kimutatására irányult. Sokáig szenes pince A grófné vörösréz koporsóját felirat nél­küli zárókővel ellátott sírüregbe helyez­ték. A rézkoporsó egy fából készített ki-Kripta a Kálvin téren Millisits Máté A Kálvin téri református templomnak és évtizedeken át lezárt kriptájának a felújítása 2014 januárjára fejeződött be. A sírbolt a reformkori pesti reformátusság neves személyiségeinek temetkezési helye volt, az egyházköz­ségben szolgáló lelkipásztorok mellett itt helyezték végső nyugalomba az egykori főgondnokot, Fáy Andrást is. A síremlékek bemutatása az egyéni sorsokon keresztül Pest polgári életformájába is betekintést enged. 22 BUDAPEST 2014 február A grófnő emlékműve

Next

/
Oldalképek
Tartalom