Budapest, 2014. (37. évfolyam)
2. szám február - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Pörkölt és kávé
iroda épülete ment keresztül. Halandó nem találná ki, hogy korábban a Compack Csomagoló Vállalat üzemegységeként működött, stratégiai jelentősége tevékenységében rejlett. Kora reggel fejkendős nők és zakós férfiak, s a vállalat hosszú pályafutásának és a divatok változásának megfelelően, később, nyakkendős nők és festett hajú férfiak tűntek el a nagykapu melletti kiskapuban, majd délután kettőkor váltotta őket a következő műszak. A csomagoló – egyszerűen csak így hívták a helyiek – tevékenységét a teljes utca ellenőrizhette. Az aktuális széliránynak megfelelően minden pörkölési napon összetéveszthetetlen aroma áramlott végig térségen, s kisvártatva tucatnyi lakásban szólt be apuka a konyhába: anyukám, meginnék egy kávét, de Omniát, az angyalát! Anyuka pedig térült, Lajoska meg fordult, hogy a közért aktuális slágertermékével, a nyomós Boci tejkrémmel fokozhassák az élvezeteket, miután a délutáni cigi jóllakott békében égett le a kisszoba ablakában felejtett hamutartóban. A lakosok számon tartották a csomagolót. Persze csak kevesen tudták közülük, hogy valójában a neves teaimportőr, Meinl Gyu la kereskedelmi társaságáért lelkesednek, amelynek sorsa az ezerkilencszáznegyvenkilences államosítással bevégeztetett. Húsz év vergődés után, hatvankilencben újraindult a munka, lehetőséget adva Magyarországnak, hogy felzárkózzék Anglia mellé – legalábbis teaivásban. A továbbiakban hiába volt a tudományos megközelítés, hogy mostantól a Kilimandzsáró hegységből származó, gondosan válogatott arabica és robusta nyers kávét dolgozzák fel, a lakosság rideg közönnyel fogadta a hírt, és tüstént ejtette a szimpátiát; az épületben már csak lomha gyárépületet látott. De csitt! Ma már ez is múlt idő, most nyomozók járnak-kelnek a sokat látott falak között, s teljes titoktartás mellett írják jelentéseiket. A lakók – nem mintha takargatnivalójuk lenne –, óvatosan haladnak el a mogorva kapu előtt, mely többször áll tárva nyitva előttük, mint valaha, inkább az előző sarkon átmennek a túloldalra, ott mégiscsak tisztább a levegő. Utána mennek a dolgukra, megszokásból fölpillantanak az utca végi órára, ami rá se hederít az időre, s keretbe foglalja a történeteket. ● 12 BUDAPEST 2014 február 45 47 49 53 51 49 47 47
