Budapest, 2014. (37. évfolyam)

12. szám december - Ráday Mihály: Dragonits Tamás kilencven éves

31

2014 december

BUDAPEST

KÖNYVJELZŐ ● KÖNYVJELZŐ ●

KÖNYVJELZŐ

merni lehet, s amit mint kortársunk megszerzett, megélt a budai ostrom utáni helyreállítás éveiben, évtizedeiben. Ráadásul ezt olyan színesen, átélhetően tudja elmondani, hogy mindenki számára szórakoztató olvasmánnyá lett az ő várbéli élete és munkásságának regénye.

Megtudhatjuk, melyik házon miért van ott az a látszólag nem odavaló kőkeret, mit csinálnak az ülőfülkék a kapualjakban, milyen falfestés, vagy faragvány maradt meg a török hódoltság előtti s utáni évekből, ki kutatta a házakat, mik voltak az éppen divatos „irányelvek”, s kik irányították ezeket az elveket? Emberi arcok, jellemek mutatkoznak meg ezekből az elbeszélésekből, s miközben olvassuk Dragonits sorait, megérezzük, hogy ezekben a személyes történetekben szeretet van és megbocsájtás, Meg jó szó mindazokról, és elismerés is, akik pályatársai voltak, akiktől tanult, akikkel jó volt együtt dolgozni ezekben (avagy azokban) az évtizedekben.

Nem műemlékvédelmi szakkönyvet, nem történelmi szakmunkát s nem is novella-füzért vagy regényt tart a kezében az olvasó, hanem mindezt egyszerre.

Az ország egyik legfontosabb turisztikai látnivalójáról, viharos történelmének tanújáról, királyi és kormányzati, majd kulturális központjáról (mai kifejezéssel: „múzeumi negyedéről”) és egyúttal talán legszínesebb, legérdekesebb lakónegyedéről, vagyis a Budai Várról tudhatunk meg fontos és érdekes dolgokat, történeteket, ismerhetünk meg itt élő, vagy élt embereket e könyv lapjairól.

Isten éltessen, Tamás!

Ugye, ez csak az első kötet? ●