Budapest, 2014. (37. évfolyam)
12. szám december - Zsigmond Gábor: Bocsánatot Kérek, Véletlenül Történt
Az 1880-as évek elején a város tömegközlekedésének képét a konflisok, fiákerek és omnibuszok mellett a BKVT lóvasúti kocsijai uralták. A társaság húsz viszonylaton mintegy 120 kilométeren, hétszáz lóval és kétszázötven kocsival hét-nyolcmillió utast szállított évente. Új vonalak nyitására a cégnek kizárólagos joga volt, miután a korábban még csak Pesti Közúti Vaspálya Társaság néven működő vállalkozás 1878-ban megvásárolta a budai konkurenciát annak minden felszerelésével, sőt előjogaival együtt. Az alig 110 ezer forintos vételárat tíz év alatt kellett törleszteni évi hat százalékos kamatozású kötvényekkel, amire bőven futotta az évi egymillió koronás bevételből. Hamarosan a társaság igazgatósági irodáit is előkelőbb helyre költöztették: a Hatvani (Kossuth Lajos) utca és a Károly körút sarkán lévő székhelyüket az Andrássy útra tették át egy vadonatúj épületbe: a Káldy Gyula utca sarkán 1882-ben Kallina Mór tervei szerint emelt csodálatos palotába. A lóvasúti cég vezetői akár kényelmesen hátra is dőlhettek volna sugárúti irodáik bársonyszékeiben, csupán gyarapodó bevételeik számolgatásával ütve el az időt. A BKVT bevételei ugyanis évről-évre több százezer koronával emelkedtek, az 1880-as évek közepén már évi kétmillió fölött nyertek azon, hogy mintegy tízmillió budapesti használta lovaskocsijaikat. A cég még azt is megtehette, hogy figyelmen kívül hagyja a főváros vezetőinek kívánságait, amikor azok egy-egy új vonal kiépítésekor városépítészeti vagy tarifa-kérdésekbe akartak „beleszólni”. Gondolhatnánk, hogy a tekintélyes, nem ritkán 15-18 százalékos osztalék már túlzott megelégedettséggel töltötte el a BKVT ügyeiben érdekelt urakat, de a társaság 1883-ban hivatalba lépett fiatal vezérigazgatója, Jellinek Henrik, minden bizonnyal ambíciózus úriember lévén, nem érte be az apjától örökölt sikerekkel. Henrik színre lép A vezérigazgató édesapja, Jellinek Mór korának köztiszteletben álló gazdasági szakembere volt, aki nem mellesleg kitűnő kapcsolatrendszerrel rendelkezett a feltörekvő magyar kereskedők, iparosok és mágnások köreiben. A híres bécsi főrabbi, Jellinek Adolf testvére volt, másik fivérét, a filozófus Hermann t a bécsi forradalomban való részvétele miatt Windischgrätz agyon lövette. Mór is részt vett a forradalomban, Brünnben liberális lapot is szerkesztett. Talán az események családjára nézve is tragikus végkimenetele miatt a teológia és filozófia helyett jogot és nemzetgazdaságtant tanult Lipcsében, majd Bécsben. A szabadságharcát elveszített Magyarország gazdasági fellendülését látva Pest-Budára költözött, és mint sokan mások, a gabonaüzletben kezdte karrierjét. Később részt vett a Tőzsde alapításában is, majd 1864-ben Károlyi Sándor gróffal, a Deák-párti Hollán Ernővel (aki ekkor képviselősége mellett a Déli Vasúttársaság kereskedelmi felügyelője volt) és Bielek Miksá val, a József Polytechnicum (a későbbi Műegyetem) tanárával közösen létrehozta a pesti lóvasúti társaságot. A vállalkozás a korszerű tömegközlekedést hozta Budapestre. Jellinek Mór egészen 1883-ban bekövetkezett haláláig foglalkozhatott cége megerősítésével és irányításával. Fia, az ekkor éppen harminc esztendős Henrik már egy igazán jól menő társaságot vehetett át, de úgy tűnik nem csupán apja kiváló kapcsolataiból és pénzéből akart megélni. Már Henrik nevéhez kötődött 1886-ban a szakaszjegyek bevezetése, aminek köszönhetően az utasok számát egyetlen év alatt húsz százalékkal sikerült növelni. Ekkoriban már sokan jártak Budapestre a környező településekről, ráadásul munkába, időre kellett a városba érni. Az utasok azonban csak az évszázados megoldásokkal, szekerekkel, kocsikkal vagy gyalog kelhettek útra. A BKVT igazgatósága régóta törte a fejét, hogyan tudna Bocsánatot Kérek, Véletlenül Történt Zsigmond Gábor Budapest első nagy tömegközlekedési cége a BKVT volt. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaságot a köznyelv csak közútinak becézte, a pesti vicc szerint pedig az „igazi” név így hangzott: „Bocsánatot Kérek, Véletlenül Történt”. A társaság számos monopolisztikus jogot szerzett magának, és gazdagsága sokszor még a városházi politikusok erős nemtetszését is kivívta. Pedig 1866-ban szerény lóvasúti vállalkozásként indult. Húsz évvel később aztán a békebeli főváros legnagyobb közlekedési vállalataként meghonosították a hévezést is Budapesten: 1889. december 29-án – százhuszonöt éve – megalakították a BHÉV részvénytársaságot. 22 BUDAPEST 2014 december Pomázra 1888 nyarán gördült be az első szerelvény
