Budapest, 2014. (37. évfolyam)
11. szám november - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS? - Nem oda Buda
Nagyjából ennyi gondolat szükséges ahhoz, hogy a négyes-hatos villamos a városlakó egyik példányával átkunkorodjék a főváros keleti partjáról a nyugatira. Már ideje volt, tán a bágyadt ősz teszi e melankóliát, a feladat azonban nem ez, hanem róni tovább az utcákat, s hírül adni távoli korok utódainak: így kereskedtek az ősbudapestiek. A villamos ránt egyet a vállakon, Duna kígyó röpke epizód az utazásban, s néhány városias megálló után, a Lövőház utcában mamutok közé érkezünk. Maiféle halandó nem is érti e pasz szust, mammutot ismer ő, üvegagyarú homlokzatot, tarka ricsajt, és surround hangzást. Kissé érthetetlen is, hogy ilyen entrée után hogyan lehetséges pár száz méter alatt a teljes átalakulás. De kell az átmenet, nehogy megfeküdje a gyomrot a nagy nyugalom, az utca eleje gondoskodik az életről. Ám hogy a helyiek ne csak plázázzanak, a kisvállalkozó szelleműek időben elfoglalták a Mammut-kor előtti kereskedői állásokat, és csak kicsit csavartak rajta a biztos hatás kedvéért: pékség (látvány), fűszeres (keleti), kozmetika (bionatúr), gyorsétterem (pizzás), kávéház (Karády), iskola (tehetségpont) és biztos, ami biztos, egy halbár, ahol finnyásabbaknak kacsamáj/ padlizsán krémmel szolgálnak. E ponttól kedélyesedik az utca, egy ki tudja hogyan, de itt ragadt ruhajavító és egy autógumis képviseli a kétkezi mesterek letűnt világát – kik maradnának továbbra is inkognitóban –, majd némi dombosodás után a lövőházság is értelmet nyer. Előbb azonban speciálisan berendezett kirakat értelmezése következik: kicsiny cédulákon apró képek, gondosan szerkesztett szöveggel, mi kapható odabent: kétszobás, négyszobás, hallal, alkóvval Nem oda Buda szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Sokan állítják életük dele táján, hogy csodállak, Buda, ámde nem szeretlek, s bár képzetem hegyvölgyedet járja, de nem vágyja, azonban ahogy telik-múlik az idő, a kevély pesti rehabilitálja a lankákat: tisztes alkonyatot mégis ti adnátok? Mások történelmi alapokra helyezik anti- és szimpátiájukat, szemükben a két testvér, a csendes Buda és a hódító Attila versenye; egyikük neve egybecseng az örök városrésszel, míg a másik alakja le-letünedezik az emlékezetekben. Elvégre idegenül is hangzana, mert Budajenő még csak-csak, na de Budaattila? Az utcabeszámolók sorában ezúttal nem egy poros pesti, hanem egy árnyas budai kerül sorra. 9 BUDAPEST 2014 november 2–12 2–12 16a 16a 16b VÉGELADÁS?
