Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: MAGÁNANZIKSZ - Elmenni? Maradni? Visszatérni?
karosszériaüzemében harmincan dolgoznak, Tamás híres, elismert könyvvizsgáló. Los Angeles-ben élnek. Szüleikkel utaztak, szöktek 1957-ben Izraelbe – ahol Miklós teherautósofőrként dolgozott –, majd onnan tíz évvel később költözött át a család az Államokba. Édesapjuk sohasem tanult meg rendesen angolul. Benzinkutasként kaparta össze Szerénával – aki itt is dolgozott egész aktív életében –, azt a summát, ami fiai taníttatásához kellett. 1987-ben halt meg. A nála bő tíz évvel fiatalabb Daisy – Szeréna – 2013 januárjában. A két testvér, Szeréna és Márta , akik együtt szenvedték el és élték túl Ravensbrücköt, s akiket, míg együtt lehettek, senki sem választhatott el egymástól, egyszerre halt is meg. 2012 decemberének végén jött a riasztó hír, Daisy a halálán van. Ha Márta személyesen búcsúzna tőle: jöjjön azonnal! A repülőúton trombózist kapott. Egyszer még bement a nővéréhez, de másnap ő is kórházba került. Egy hónapon belül mindketten meghaltak. A legfiatalabb Róth gyerek, Tibor , az egyet len fiú Róth Salamon családjában, a férfiszabó szakmát tanulta ki – „természetesen” a gettó-intermezzóval megszakítva. 1948-ban hagyta el végleg Magyarországot, Izraelben telepedett le. Ahonnan sok év után átköltözött Németországba, ma Münchenben él. A fosztogatás örök Nem tartozott a megkérdőjelezhetetlen sztárkávéházak közé a Savoy, az Oktogonon (pontos címe: Andrássy út 48.). Főleg történetének abban a korszakában nem, amikortól Berliner Manó tulajdonolta. Erről persze a legkevés bé sem ő tehet: a harmincas évek közepére leáldozott a századfordulós kávéházi világ sokáig minden más vendéglátós műfajt kenterben verő, dicső korszaka. Berliner Manó – Fürst András nagymamá jának, Berliner Háni nak ( Janka , Gizi ) a testvé re – 1934-ben vette bérbe a nagyablakos utcai traktust, amelyet abban az évben újíttattak fel a háztulajdonosok, dr. Körössy Kornél és Katona István urak. Beutum János ra és Rá kos Pálra bízták a teljes átalakítással járó be avatkozást, amelyet nevezettek szép sikerrel oldottak meg: „A legérdekesebb a lépcsőház megoldása – írja Bierbauer ( Borbíró ) Virgil a Tér és Formában –, amelyen felfelé haladva a félemeleti bárhoz és az emeleti termekhez a legkülönbözőbb és fantasztikusnál fantasztikusabb átpillantásokat kapjuk. S mindez nem csak artisztikumot nyújt, hanem gyakorlatilag is remek térkihasználásra ad alkalma.” Az átépítést bizonnyal az is indokolta, hogy az előző bérlő csődbe ment a hagyományos „térkihasználású”, egyébként nagy múltú kávéházzal. Az első üzlet ezekben a helyiségekben az 1880-as évek végén nyílt meg, amikor az Oktogonnak ez a bérpalotája fölépült. Kezdetben Nicoletti Ede – régi kávés – igazgatta, akitől 1909-ban vette át a bérletet Kovács József , a maga nevére kesztel ve át a kávéházat. 1934-ben utolérte a gazdasági válság, és a maga szempontjából végleg lehúzta a rolót. Berliner Manó túl jól ismerte ahhoz a környéket (az 1910-es évektől pincér, majd fizetőpincér volt Pesten, „főúr”, ahogy báró Wallburg New-York-beli fellépése óta e hi vatal viselőit szólították a vendégek), hogy ne használja ki a kínálkozó lehetőséget. Szövetkezett Rózsa Andor ral (talán kolléga?), és a vadonatúj üzletben berendezkedtek az újbóli üzemeltetésre, immár Savoy név alatt. Ez aztán meg is maradt mindvégig a cégéren, míg a modern idők ki nem iktatták innen kávéházastul, hogy a város e kitüntetett, forgalmas pontján hamburgeres keretek közt folytatódjék az örök üzlet. 19 BUDAPEST 2014 október A nővérek Izraelben, Miklós teherautójának motorházán Manó, a fiatal főúr
