Budapest, 2014. (37. évfolyam)
8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Tündérvíz, Mária
pénztárgép, tessék holnap folytatni a nézelődést, viszlát. De nem szabad idegeskedni, mert attól fölmegy a sav, a dús lúgosság a divat ugyanis, viszont a megélhetési egészségőrök erre is tudnak gyógyszert, a tündérvizet tudniillik. Hogy pontosan miféle nedű, azt a későn jövők talán soha nem tudják meg, viszonylag rövid próbálkozás után ugyanis bezárt a forrás, vagyis az üzlethelyiség, s éppen írmagját irtják utódok az elődöknek; egy árva csempe vagy lambériafoszlány sem maradt a helyén. De nem szükséges annyi hókuszpókusz, nem is oly rég, tartósan meg lehetett élni abból, ha valaki elmondhatta magáról: én vagyok a legjobb Mária-festő e vidéken. Persze Mária-festés és Mária-festés között óriási különbség mutatkozik. Lehet nagyban gondolkodni, óriás méretben húzni az ecsetet, filmbe illő jelentet alkotni, hogy mindenki világosan lássa, mi történik. De lehet aprózni, ami a maga nemében ugyanolyan nehéz feladat, élettel tölteni a képek mását. E műfajban azonban a zsebportré számít klasszikusnak, de művelői között árnyalt az odaadás. Össze sem lehet hasonlítani, amikor alkotó az eladandó ékszer, dobozka, egyéb áru felületére ragasztja a matricát, felületes mozdulatokkal rádob kis lakkot, és már kész is. Nem, nem. Az igazi, művészhez méltó megoldás a szabadkézi festés, apró ecsetpamaccsal, még apróbb mozdulatokkal, sokszor nagyító alatt dolgozni, a megtervezett alakot illő ékkel díszíteni, arcára nőiesen elnéző mosolyt vinni, ruhája redőjét lágyan ejteni, kezét hószínre festeni, miután mehet a kemencébe. A zománcot együtt égetik az arannyal, mely elválaszthatatlanná teszi a képet a foglalattól, s a több száz Celsius fok forróság a képnek örök életet, a tulajdonosnak, ki majd viseli, élethosszig tartó miheztartást kölcsönöz. Előfordult, hogy a picinyke, Dohány utcai boltból egyenesen Angliába hordták a medaliont, és nyugalmazott professzor családi ebédlőjének falára akasztották a belső-Európa hangulatú képet, melyen a legesősebb brit napon is sárga izzással virítanak a napraforgók. A táblakép égetésének technikája saját fejlesztés, tollal, ecsettel, pisztollyal viszik fel a festéket, számítva arra, hogy a kisült kalács képe kissé szabálytalanabb kontúrral jelenik meg. De az oxid-üvegpor csodákra képes, s a mű többszöri átfestésnek köszönhetően nyeri el végső állagát, egyben egyediségét. A mester szeretettel néz végig kollekcióján, nem panaszkodik túlságost, ha mégis le kell húznia a redőnyt, elvégre mindegy is, Mária a Dohány utcában vagy egy vásári forgatagban jelenik meg. ● 9 BUDAPEST 2014 augusztus 63 63A 63A 61 59 59 59 57 57 57 57
