Budapest, 2014. (37. évfolyam)

7. szám július - Somogyi Krisztina: ÉPÍTÉSZET FALTÓL-FALIG - Az Eiffel Palace irodaház átalakulása

oldalt lévő bejárat mögött nem voltak gran­diózus terek, a belső udvar sem látszott oda, sőt korábban nem is udvar volt ott, hanem a lefedett gépterem. Egy első osztályú iro­daépület antréja azonban egészen más el­várásokat támaszt. Fontos, hogy az utcáról belépőt szívja befelé valami, mondjuk egy fényes és tágas belső udvar vagy a sokat hangsúlyozott pazar öntöttvas szerkezet. Az Eiffel Palace első udvarának hangulatot ad a mai korra jellemző különlegesség, a két emelet magasságig telepített függőle­ges kert. Ez a tenyérnyi zöld, a falba tele­pített kert nem csak kellemes érzetet kelt, hanem nagyon szép megjelenítése annak a ténynek, hogy az épületről gondolkodók nagy figyelmet fordítottak a fenntartható­ság szempontrendszerére is. Ezt végül két nemzetközi szabványnak való megfelelés is igazolja: az Eiffel Palace BREEAM és LEED minősítése is folyamatban van. Ma ezek a minősítések és az ökológiára való odafigyelés kiemelten fontosak. A korok visszaolvasható kettéválasztá­sa Gelesz András építészeti szemléletének lényegi része. Így az öntöttvas függőfolyo­sók mögötti üvegpanelek egy hátrébb szo­rított síkon jelennek meg, látszó szerkezet nélkül, hogy ne konkuráljanak a gazdag díszítésű vasszerkezettel. Az udvar bal oldali falán azonban nincs ilyen örökség: ott a függönyfal egészen más logikát kö­vet, egy mai fémszerkezet láttatja magát. Itt futnak a gyorsan szaladó látványliftek is. Az alsó két szint szerkezete is egyértel­műen mai alkotás, a „V” tartók formája, a függőlegestől eltérő irány önmagában is árulkodó. Az épület bútorozásáról és az irodákról is ebben a kontextusban kellene hogy szóljunk, de ezek már a bérlő ízlését mutatják. Talán egy díszt kell kiemelnünk, egy perzsa motívumot, amely kerámiabur­kolatként az eredeti épület második szint­jén futott körbe, ma visszatérő elemként, felismerhető védjegyként, ikonikus elem­ként bukkan fel újra meg újra. A legimpozánsabb terek a kétszintes tető­ben találhatók: ezek még kiadásra várnak. A hosszú üvegablakokkal összefogott tető belül két önálló szint: az alsóból a saroker­kélyre lehet kimenni, a felső szintről pedig az újonnan szerkesztett kupola terébe. Em­lékezetes élmény. Ez az új kupola – avagy inkább sarokhangsúly – a legmarkánsabb mai forma a homlokzaton. Ahogyan a ha­gyományos sarokkupolák a megnyugtató lezárást szolgálják, úgy ez az új hangsúly dinamikusan tör fölfelé, mintha két oldal­ról hajtották-gyűrték volna fel egy erőteljes lendülettel. Ennek a torzított formának a belső kialakítása okozott nehézséget: vé­gül háromszög alakú elemekre bontva egy érdekes, kristályra emlékeztető térkövetés valósult meg. A felső szintek különlegessége az ab­lakokból és rejtett teraszokról adódó lát­vány: a főhomlokzat irányába a Nyugati pályaudvarra látni, és persze messze kör­be Pest fölött, váratlan kapcsolatokat, ten­gelyeket felfedezve. A belváros irányába fordulva a Citadella és a Vár képe adja a kompozíciót. Érdekes élmény a belső ud­varra való letekintés is: ez most az 5. szint felett van lezárva egy üvegtetővel, amely járható is. Tériszonyosoknak persze ez a séta nem ajánlott. Az épületet bejárva számos ponton érhetjük tetten a mai kor tudását, a szintén rekordidő alatt megva-20 BUDAPEST 2014 július Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Korok szétválása: a földszinti üveglépcső mai alkotás A főlépcsőház eredeti, felújítva került vissza fotó: Holló Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom