Budapest, 2014. (37. évfolyam)
7. szám július - Somogyi Krisztina: ÉPÍTÉSZET FALTÓL-FALIG - Az Eiffel Palace irodaház átalakulása
oldalt lévő bejárat mögött nem voltak grandiózus terek, a belső udvar sem látszott oda, sőt korábban nem is udvar volt ott, hanem a lefedett gépterem. Egy első osztályú irodaépület antréja azonban egészen más elvárásokat támaszt. Fontos, hogy az utcáról belépőt szívja befelé valami, mondjuk egy fényes és tágas belső udvar vagy a sokat hangsúlyozott pazar öntöttvas szerkezet. Az Eiffel Palace első udvarának hangulatot ad a mai korra jellemző különlegesség, a két emelet magasságig telepített függőleges kert. Ez a tenyérnyi zöld, a falba telepített kert nem csak kellemes érzetet kelt, hanem nagyon szép megjelenítése annak a ténynek, hogy az épületről gondolkodók nagy figyelmet fordítottak a fenntarthatóság szempontrendszerére is. Ezt végül két nemzetközi szabványnak való megfelelés is igazolja: az Eiffel Palace BREEAM és LEED minősítése is folyamatban van. Ma ezek a minősítések és az ökológiára való odafigyelés kiemelten fontosak. A korok visszaolvasható kettéválasztása Gelesz András építészeti szemléletének lényegi része. Így az öntöttvas függőfolyosók mögötti üvegpanelek egy hátrébb szorított síkon jelennek meg, látszó szerkezet nélkül, hogy ne konkuráljanak a gazdag díszítésű vasszerkezettel. Az udvar bal oldali falán azonban nincs ilyen örökség: ott a függönyfal egészen más logikát követ, egy mai fémszerkezet láttatja magát. Itt futnak a gyorsan szaladó látványliftek is. Az alsó két szint szerkezete is egyértelműen mai alkotás, a „V” tartók formája, a függőlegestől eltérő irány önmagában is árulkodó. Az épület bútorozásáról és az irodákról is ebben a kontextusban kellene hogy szóljunk, de ezek már a bérlő ízlését mutatják. Talán egy díszt kell kiemelnünk, egy perzsa motívumot, amely kerámiaburkolatként az eredeti épület második szintjén futott körbe, ma visszatérő elemként, felismerhető védjegyként, ikonikus elemként bukkan fel újra meg újra. A legimpozánsabb terek a kétszintes tetőben találhatók: ezek még kiadásra várnak. A hosszú üvegablakokkal összefogott tető belül két önálló szint: az alsóból a sarokerkélyre lehet kimenni, a felső szintről pedig az újonnan szerkesztett kupola terébe. Emlékezetes élmény. Ez az új kupola – avagy inkább sarokhangsúly – a legmarkánsabb mai forma a homlokzaton. Ahogyan a hagyományos sarokkupolák a megnyugtató lezárást szolgálják, úgy ez az új hangsúly dinamikusan tör fölfelé, mintha két oldalról hajtották-gyűrték volna fel egy erőteljes lendülettel. Ennek a torzított formának a belső kialakítása okozott nehézséget: végül háromszög alakú elemekre bontva egy érdekes, kristályra emlékeztető térkövetés valósult meg. A felső szintek különlegessége az ablakokból és rejtett teraszokról adódó látvány: a főhomlokzat irányába a Nyugati pályaudvarra látni, és persze messze körbe Pest fölött, váratlan kapcsolatokat, tengelyeket felfedezve. A belváros irányába fordulva a Citadella és a Vár képe adja a kompozíciót. Érdekes élmény a belső udvarra való letekintés is: ez most az 5. szint felett van lezárva egy üvegtetővel, amely járható is. Tériszonyosoknak persze ez a séta nem ajánlott. Az épületet bejárva számos ponton érhetjük tetten a mai kor tudását, a szintén rekordidő alatt megva-20 BUDAPEST 2014 július Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Korok szétválása: a földszinti üveglépcső mai alkotás A főlépcsőház eredeti, felújítva került vissza fotó: Holló Eszter
