Budapest, 2014. (37. évfolyam)
7. szám július - Somogyi Krisztina: ÉPÍTÉSZET FALTÓL-FALIG - Az Eiffel Palace irodaház átalakulása
És most jó lenne azonnal áttérni a megújult épület értékeire, de az odavezető út nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Számos elgondolkodtató döntésen át jutunk el a mai, sikeres irodaházig Gelesz András Ybl-díjas építész vezetésével. Ez a 19. századi épület ugyanis nem felelt meg a ma elvárásainak. A világ változik, benne a szokások, előírások, kötelezettségek és szabványok is. Egy mai irodaház létesítéséhez kötelező kellő számú parkolót építeni, ennél a háznál kétszázötvenet. De hol lesz ezeknek a helye? A hőszigetelési szabályok is jelentősen szigorodtak – egy műemléki homlokzat viszont kívülről nem hőszigetelhető, a belső falak pedig felfelé egyre keskenyebbek. A tűzvédelmi szabványok napjainkban páratlanul szigorúak, az akadálymentes közlekedés elvárás, a 270-es minimális belmagasságról nem is beszélve. Hosszan sorolhatnánk még a kívánalmakat, hogy érzékeltessük, a mai élet nem mindig tud beköltözni régi falak közé, és ez bizony gyakran az épület gyors (azonnali bontás) avagy lassú (lepusztulás) eltűnéséhez vezet. Védeni – de mit és hogyan? A Bajcsy-Zsilinszky – Stollár Béla – Bihari János utcák közötti tömb azonban védett volt, jelenléte a városi jelleg szempontjából is meghatározó. De vajon mi is a védendő benne? Az egész ház, úgy, ahogy van, avagy a különlegesség egyes részelemekre vonatkoztatandó? Erről Dávid Ferenc ne ves művészettörténész nyilatkozott, aki a míves homlokzatokat, az azok által határolt tömeget, illetve a főlépcsőházat meg a már említett öntöttvas szerkezeteket és díszítő elemeket nevezte értéknek. Az építészek a pontos meghatározásra alapozva hozták meg szokatlan döntésüket. A belső értékeket az épületből kimentették, azokat szakszerű felújításra vitették el. A három külső homlokzatot megfogták – megtámasztották –, mögüle azonban az egész házat elbontották. Képzeljék el azt az egészen furcsa állapotot, amint ott állnak három utcában a falak körben, egymagukban. Mögöttük nincsen semmi! Ez a semmi ráadásul egyre nőtt, mélyült, egészen 5 parkoló szintig lefelé. A ma látható Eiffel Palace ebből a mély gödörből emelkedett ki, teljesen újan, de mégsem önkényesen. A szándék ugyanis az volt, hogy a régi falak mögé visszakerüljenek a korábbi szintek, az udvarok és a belső terek. Léptékében, méretében, arányaiban pontosan megidéződik, ami régen volt. A méretek megtartásával kerülhettek vissza az öntöttvas és lépcsőházi elemek is a „helyükre”. Mint egy térbeli puzzle darabkáit, úgy illesztették az új falak és födémek közé a megóvott értékeket. A figyelmes szemnek számos jelzés árulkodik a visszaépítésről. Az utcafront első emelete korábban igen alacsony volt: szedők dolgoztak ott hajdan. A földszint viszont pár lépcsővel magasabbról indult. Megvolt hát a lehetőség arra, hogy az aránytalanságot korrigálják: a földszint lejjebb került, az emeleti szint megnőtt. Csak hát a visszahelyezésre szánt védett lépcső nem erre emlékezett, azaz nem volt jó az osztása. Egy új, üvegszerkezetű lépcsőkar és pihenő oldotta fel a helyzetet. Ez az új elem teljesen átlátszó, így nem takarja ki az udvar látványát, és nem is ér hozzá a visszahelyezett főlépcsőház kőszerkezetéhez – ezzel is hangsúlyozva a két építészeti kor elkülönülését. A főbejárat mögötti tér sok fejtörést okozott: érthető módon anno ez a belépés nem volt ünnepélyes, hiszen egy nyomdába vezetett. Az amúgy nem középen, hanem 19 BUDAPEST 2014 július Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Terv: Gelesz és Lenzsér Kft., Gelesz András, G. Lenzsér Ágnes, Holló Eszter, Schöff Gergely Az utcai homlokzatokat és a főlépcsőházat kivéve a teljes meglévő tartószerkezetet elbontották forrás: CIVERTAN Grafikai Stúdió
