Budapest, 2014. (37. évfolyam)
7. szám július - Székely Ilona: Ortodox keresztények Pesten
A törökökkel kezdődött az egész. A 14. században a szerb fejedelmek már szoros kapcsolatot ápoltak a magyar királyokkal, akik a hűbéri elismerésért cserébe ígéretet tettek, hogy megvédik őket a török veszedelemtől. A szerbek a mohácsi csatában is hősiesen küzdöttek a magyarok oldalán, és a török hódoltság idején már egészen a Balatonig ért a szerb lakosság határvonala. Aztán az 1690-es balkáni hadjárat kudarca után a királyi kancellária megengedte a délszlávoknak, hogy a török uralom elől még többen Magyarországra települjenek, ahol saját vallásuk szerint élhettek, így ortodox templomokat is emelhettek. Az ekkor áttelepült kb. negyvenezer fő nagyrészt Szentendrén, Budán a Tabánban, Pomázon és Érden teremtett otthont magának. Persze az idők folyamán más nemzetiségű ortodox keresztények: örmények, bolgárok is érkeztek a fővárosba, de a legnagyobb létszámú egyházközösség a szerbeké és a görögöké lett. Jelenleg tizenötezer ortodox keresztény ember él hazánkban, többségük Budapesten. Az Erzsébet-híd lábánál, a Március 15-e térről tekintsünk át a túlpartra. Képzeljük el, milyen lehetett valaha a balkáni színezetű Rácváros, ahol tímárműhelyek, szerb kocsmák, apró házak sorakoztak. A Tabán a szerb cserzővargáknak köszönheti a nevét, hiszen a Tabakhane szó tímár-telepet jelent. De a nagy szerb vándorlás nyomán lendült fel itt a szőlőművelés és a kereskedelem is. Az elsüllyedt városrész helyén elterülő park erről nem sokat árulkodik. Pedig a legenda szerint a Hadnagy utca 14. szám alatt még Casanova is megszállt. A velencei börtönből szabadulva a Tabánba jött, és a Rácfürdőben áztatta köszvényes tagjait. El is csábította a fogadós szépséges lányát, bizonyos Kosztics Szávát. A kocsmáros haragjában riasztotta Száva vőlegényét. A sértett fiatalember aztán barátaival együtt megleste Casanovát, és az éj leple alatt összeszurkálták. A talján hódító később felépült sérüléseiből és a szerb lányok bájait hátrahagyva sietősen távozott. Ebből a szögből pont a tabáni Szent Demeter templomra látnánk, amely valamikor Budapest legfontosabb ortodox temploma volt. A II. világháborúban megsérült a tornya, de a halálos rombolást békeidőben szenvedte el. Az épület azt még kibírta, hogy a német katonák ott tartották a lovaikat, Sztálin hetvenedik születésnapját azonban nem élte túl. 1949-ben még a templomról készült régi fotók egy részét is eltüntették. Folytatódjon a séta a Veres Pálné utcában. Hajdan ugyanis az utca elejétől egészen a Kálvin térig terjedt a Pesti Szerb Püspökség területe, amely fokozatosan átvette a vezető szerepet a budaiaktól. Az utcát eredetileg Zöldfának hívták, utalva arra, hogy a Szerb utcai templom udvarán milyen sok szép akácfa állt. A Szent György szerb ortodox templom udvarán ma már csak két akácfát számolhatunk, van viszont mászóka a gyerekeknek és tulipán a virágágyásban. A bejáratnál Zo rán atya beszélget egy családdal, a kisebb fiúk kergetőznek, a felnőttek a kerti padon emelik a borospoharat. Ha az ószerb nyelvű liturgiának vége, akkor megtekinthető a templom belülről is. Az 1690-es években imádkoztak itt először szerb ortodoxok, majd az épületet 1731-ben lebontották, s helyére Mayerhoffer András tervei alapján emeltek újat. Az 1838-as pesti árvíz azonban ezt az épületet sem kímélte, és a teljes ikonosztáz is elpusztult. A jelenleg látható táblaképeket Sterio Mihály szerb származá sú festő készítette az 1850-es években. A kis templom előterében – a pronaosznak, azaz előhajónak nevezett részben – boltív magasodik, a mécsesek fényében régies hangulat lepi meg a látogatót. A hagyomány szerint a bizánci templomokban ideáig léphettek be azok, akik valamilyen bűnt követtek el, börtönben ültek, vagy nem voltak megkeresztelve. A bűnösök itt egyszerű jeleneteket láthattak, például Jézus életéből, abból kellett építkezniük. A nők is elkülönítve, a főhajó hátsó részében állva vehetnek részt az istentiszteleten. A „férfiak temploma” hagyományosan egy szinttel lejjebb van, és közelebb az ikonokhoz. A padló szintje megegyezik az árvíz előtti pesti utcaszinttel. (A látogatók csak engedéllyel mehetnek közel az ikonosztázhoz.) A kétszintes ikonosztáz közepén angyali üdvözlet, körötte sorban a szentek: Miklós, György és Ortodox keresztények Pesten szöveg: Székely Ilona, fotó: Sebestyén László A pesti ember szeret sétálni. Betér egy cukrászdába, keresi a kávéházi legendákat, jár-kel a Duna-parton, vagy sört rendel a romkocsmában. Igyekszik könnyedén élni, de megesik, hogy egy templom kerül elébe. És mivel az ajtó sokszor zárva, elolvassa a táblán a feliratot: évszám, építész, stílusirányzat. A történettel a templom mégis adós marad. A falak kimértek, hűvösek és némák, pedig kíváncsiak lennénk például arra, hogyan kerültek ide ortodox keresztények, akiknek Pesten több templomuk is van. A BUPAP várostörténeti sétáját Mészáros Flóra művészettörténész vezette. 12 BUDAPEST 2014 július
