Budapest, 2014. (37. évfolyam)

5. szám május - Somogyi Krisztina: A NÉGYES - Más megvilágításban

20 BUDAPEST 2014 május Az oldalt szerkesztette a Budapesti Építész Kamara Ugró halacska, mikromozaikból space in­vader, átsejlő üveg kéznyomokkal, kör­befutó városnevek, egy periszkópszerű, belógó valami, gyerekrajzok – a négyes számos kedves, mókás, okos vagy éppen furcsa elemmel gazdag környezetet kínál, amelyet biztosan sokáig tart majd min­den részletében felfedezni. Az általános építészeti kérdés azonban a díszítéseknél sokkal nagyobb léptékű volt, az anyagra, a fényre és a külvilággal való kapcsolat­tartásra vonatkozott. Éltető, természetes A kísérleti terep két kisebb, kevésbé ösz ­szetett budai állomás. A Bikás park és Új ­buda-központ megállókat a Palatium Kft. teamje készítette fiatal építészekkel. A Bi­kás park karakterét a bejárat felett lévő, háromszög alakú panelekből álló, látvá­nyos üvegcsarnok adja meg. A parkban úszó organikus formaként, talán halként felbukkanó lényt nem lehet eltéveszteni, messziről jól beazonosítható. A pesti oldalon lévő Bálna építészeti megoldásaihoz hasonlít ez a megálló, nem véletlenül, hiszen ugyanazzal a szerkezet­tel épült. Amúgy egyidőben tervezték, de amaz hamarabb jelent meg a köztudatban. Az állomás vezető tervezője, Brückner Dóra az alsó tér természetes fénnyel való megvi­lágítását tartotta a legfontosabbnak, és ez pazar módon sikerült. A lenti tér természe­tes kapcsolatban van a fenti parkkal, amit erősítenek a dekorációk is: vadvirágokat jelenítenek meg. Az állomástér fényárada­ta megalapozza sikerét. A változatosságot számos megállónál design elemek sokasá­ga biztosítja, itt ez a természetes fény-ár­nyék játékok következménye – egyszerű, de nagyon szép, poétikus megoldás, átlé­nyegíti a hatalmas beton teret. Hideg fény A másik kísérleti hely az Újbuda -központ, amelyet viszont a Fehérvári út alá kellett bepréselni. A megálló építészének, Antal Máténak szűk volt a mozgástere, az adott ­ságokat ismerve mondhatjuk úgy, söté­tek voltak a kilátásai. „Mindig az egyes szakember személyes lelkesedésén, szak­mai elhivatottságán múlt minden, legyen szó kivitelezésben dolgozó szakmunkásról, építésvezetőről vagy műszaki ellenőrről” – jellemezte a folyamatot a fiatal tervező. A felszín felől a Nagy Tamás építész által korábban tervezett aluljárón át jutunk el a metróhoz: a két világ közötti kontraszt nagy. Míg az aluljárót a mészkő és a me­legebb fények jellemezik, addig a jegyel­lenőrzési kapunál a 4-es metró nyersbeton megoldásaival szembesülünk. „Talán nem is az anyag, hanem a fény eltérő minősé­ge tűnhet fel elsőként. Nagyon fehér, 4000 Kelvin fokos, hideg világítást alkalmaztunk a metró egész területén. Bányai Tamás Já­szai-díjas színházi világítástervező dolgo­zott ezen a legelejétől kezdve, egyértelműen az ő javaslata volt a hideg fény. Volt, aki félt ettől a döntéstől: a meleg fény barátsá­gos, a hideg fény ijesztő, mondogatták. A szerkezetépítés időszakában a Bocskain volt a fénypróba. Összegyűjtöttük a tervezett összes fénytípust, a megbízó által preferált meleg sárga fényt is. Amikor a betondoboz Más megvilágításban szöveg: Somogyi Krisztina, fotó: Bujnovszky Tamás 2014. március 28-án délelőtt átadták a 4-es metró tíz új állomását. A pénteki ceremóniát követő hétvégén mindenki ingyen használhatta a vonalat, ami fontos döntésnek bizonyult. A megdöbbentő mennyiségű érdeklődő láttán nem túlzás állítani, hogy páratlan várakozás előzte meg az eseményt. Az emberek csak jöttek, jöttek, feltűnően sokan babako­csival, több gyerekkel, akár tolószékben. Talán, mert ez az első vonal, amely akadálymentes, mindenki számára jól bejárható. A NÉGYES Vadvirág motívum a Bikás park állomáson Az állomás mint világító lény

Next

/
Oldalképek
Tartalom