Budapest, 2014. (37. évfolyam)
5. szám május - Horváth Júlia Borbála: VÉGELADÁS - Küllőhúzó
ja tovább, és beszól egy taxisnak – de csak olyan szöszin –, állna kicsit arrébb. A taxis pozíciójából adódóan válaszol, lehúzza az ablakot, és gyakorlott célzással leköpi a lányt. Mire az belerúg a taxi hátsójába. Felszisszen (a lány), a vászon orrú tornacipőt nem erre találták ki, taxis tüstént kipattan szentélyéből, s hogy biztos legyen a hatás, határozott mozdulattal fölpofozza. A forgalom leáll, mozi lesz belőle. Bámulnak az emberek, a vitás felek intézzék, ahogy tudják, elvégre egyenlőség van, a lányok, asszonyok képviseljék magukat, hiszen azt akarták. S ők intézik, a lány piros foltot növeszt bal orcájára, a taxis visszapattan a helyére, kicsit bánja, de most már végig kell csinálnia, melynek következő állomása, hogy visszaül kormányához, s miheztartás végett bemutatja a félreérthetetlen jelet. A közönség darab ideig gondolkodik, a közérzet helyrehozásának költségeit számolgatja, s ha majd egyszer úgy adódik, kérdőíven beszámolnak arról, miért nem szeretik a kerékpározást és a taxizást. A lány szégyene elől bemenekül a szervizbe, hol gyanútlan duruzsolás fogadja. Lánc csörren, kalapács puffan, vinnyant a csőkulcs, a fal mellett türelmesen várakoznak a javítottak és a javítandók. A nyúzott sárhányók összeérnek, nincs elnézés: vált vagy sem, kemény vagy leenged, vak vagy világít. Amikor kezdték, még olajos műhelyecske volt: szia, hogy vagy, mi újsággal és sajnálkozással kezdődött a találka, hogy elromlott a gép. Nem volt sietség, s a blokkal ujjlenyomatát is adta a szerelő, olykor a kuncsaft is beszállt: ugyan tartsd meg a kereket, amíg belövöm az egyenest. Pár év alatt viszont kikupálódott a szerelés, belépéskor recepciós fogadja az ügyfelet; hallgatja, írja, számolja, tessék várni az sms-re, mely közli, mikorra javul meg a készség. Ügyel minden mozdulatra, nem hibázhat, és nem locsoghat fölöslegesen, mert ha a kedves vevők vagy az internetes kommentelők rosszat találnak mondani róla, ugrik az állása. A lány görbült szájjal áll, senki nem ismeri őt, sem a történetét, megpróbál természetesen rendelni, mintha mi sem történt volna. Motyogás jön ki a száján, a recepciós kicsit még tol is rajta: bökje már ki végre, mit szeretne, majd rezzenéstelenül írja a bajokat a küllőről. Végül a lány nem bírja tovább, és elsírja magát, a munkafelvevő végignéz rajta, gyorsan mérlegel, majd feszes szerepéből kilépve, egy tiszta zsebkendővel letörli válláról a nyálat. ● 15 BUDAPEST 2014 május 81 81 81
