Budapest, 2014. (37. évfolyam)
4. szám április - Simplicissimus Budapestje
Mi újság a Szabadság téren? Köztudomású, hogy a Szabadság tér azért alakulhatott ki ilyen csendes, forgalom nélküli oázissá, mert egy valahai óriás laktanya, az Újépület volt a helyén. Simplicissimusnak mindig a párizsi Place Vendoˆme-ot juttatta eszébe, mindaddig, amíg elektronikus formában kezébe nem került Bugár Mészáros Károlynak a Szecessziós Magazinban írott cikke, amely a római Piazza Navonát mutatja be párhuzamként. Itt csodálkozott rá arra a kevéssé közismert momentumra, hogy ahhoz, hogy a majdani Vécsey utca közvetlen rálátást biztosítson a Parlamentre, ügyeskedni kellett a telekkiosztással, a szimmetria alig észrevehető elrontásával: Pálóczi Antal 1897-ben tett javaslata nyomán „ehhez egy ge ometriai trükkre volt szükség: a fekvő diadalív nyugati telektömbjét 7:8 arányban keskenyebbre kellett tervezni a keletihez képest.” A nagy újság természetesen a két szecessziós palota, a 11. számú Ullmann ház (tervezte Ullmann Gyula), és a 10. számú Kánitz Ignác féle áru- és bérház (tervezte Kármán Aladár és Ullmann Gyula) újjáépítése a teljes kibelezést követően. Fászádizmusnak gúnyolják ezt az eljárást az ortodox műemlékesek és városvédők – de nem kétséges, hogy ez sokkal kisebb rossz, mint a két másik rémkép megvalósulása lenne: a lebontás, illetve a további, funkció nélküli romlás. Egy ilyen frekventált helyen természetesen csak az utóbbi történhetett volna. Történt is, a rendszerváltás után két évtizedig. És végül az amerikai követség nagy helyiségigénye lett az érdek-kulcs: a várbeli József kaszárnyát, eredetileg puskaporraktárat, majd Kossuth, Wesselényi, Táncsics börtönét (I. Táncsics Mihály utca 9.) adják cserébe az állam által elvégzett kulcsrakész felújításért. Ezt a bonyolult és kiadós telek- és épületcserét még George W. Bush tárgyalta le a magyar kormánnyal, de aztán 2009-ben elakadt a tervezés, mert az amerikai fél ragaszkodott a tengerentúli földrengésbiztos középület-szabványhoz, ezt a magyar fél több szempontból vonakodott teljesíteni, a húzódozásban nyilván a költségek domináltak. Végül 2010-ben az akkor hivatalba lépett miniszterelnök és a nagykövet izzította be újra a projektet. A követség által készített csinos Prezi prezentáció nem tér ki arra, hogy ki miben engedett. A felújítás 2014 áprilisára szemlátomást elkészült, a külső messzemenően gondos helyreállítását csak dicsérni lehet. A 11. számú, kisebb ház mesés aranydíszei, a Kiss Ernő utca sarkán álló nagyobb épület diadalmas, bonyolult, a Vécsey utcán át az Országházzal kokettáló nagy méretű tetődísze alapvetően változtatta meg a tér karakterét, mondani sem kell, hogy előnyére. Csak azokat a műanyag ablakokat tudnánk feledni... Ez még egy olyan megengedő, az új funkciókért lelkesedő városvédőnek is, mint Simplicissimus, nagyon fáj. Eközben csődbe ment a Tőzsdepalota tulajdonosa (legalább is a budapesti projektcége), nem csoda, a válság éppen derékba kapta a szép és ambiciózus terveket. Úgy látszik, a tér legnagyobb épülete (amely Simplicissimus amerikai diplomata barátja szerint „olyan, mint egy görög templom és Angkor Vat keresztezése”), továbbra is várja újjászületését. Mindeközben fenntartjuk az e hasábokon néhány éve kifejtett lesújtó véleményünket az amerikai követség erődítéséről: túlzott és elfogadhatatlan, a gépkocsik felszíni parkolásával együtt... A kéményseprők túlhatalma? A műemlék házak felújításával foglalkozók mindig is tartottak a tűzoltóságtól, mint nagy mumustól. De általában pozitív példákat is tudnak mesélni. A budapesti tűzoltóság engedélyezéssel foglalkozó vezetőinek képzettségében nagyfokú műveltségi és civilizációs emelkedés játszódhatott le. Pillanatnyilag a műemléki felújítók legnagyobb mumusának már nem a tűzoltóság számít – hanem az a kéményseprő hatóság... Legutóbb a Zeneakadémia Wesselényi utcai műemlék házba épített Ligeti épülete kapcsán hallgattam meg a tervező panasz-áradatát. Most meg a Szabadság tér homlokzatait pásztázva lettem figyelmes a Perczel Mór utca és Alulich utca közötti neoromán épület Szabadság téri oldalán éktelenkedő vadonatúj kéményekre. Az nem lehet, hogy ne lenne ennél esztétikusabb, más, egyben megfizethető megoldás. Kellemes csalódás: A Hold utcai csarnok átépítése A Hold utcai csarnok évek óta a hanyatlás jeleit mutatta: az emeleti rész soha nem tudott lábra kapni. A Kisgömböc büfét sajnos eladták, és új tulajdonosai lefelé vették az irányt, a halas kereskedő kisebb helyre költözött – egyedül a különleges kávés/ csokoládés maradt talpon, amelyet a környékbeli író/kritikus csomagküldési szolgáltatásokra is rendszeresen igénybe vett. Ám lassanként minden árusból egy maradt, így már áraik érezhető megugrása is hozzájárult a negatív spirál kialakulásához. A kegyelemdöfésnek az innen háromszáz méterre megnyílt ALDI áruház tűnt. Mindenki azt suttogta, hogy az önkormányzatnak valami más terve lehet a piaccal, egyre-másra találgatták a környékbeliek, vajon mi lehet az. Aztán idén januárban nagyszabású – bezárás nélküli – felújítás kezdődött. A minap arra vetődtem, és igazán kellemes meglepetés ért. Mindkét bejárathoz önműködő ajtó került, a 90-es évek elején ide került padlócsempéket kevésbé csúszósakra cse-18 A VERSROVATOT SZERKESZTI KIRSCHNER PÉTER Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA
