Budapest, 2013. (36. évfolyam)
3. szám március - Daniss Győző: Kossuth-szivar, egyenruhák, kamatfizetés
árujáról – ismét az akkor már kormányzó elnök portréját hirdette, hozzátéve, hogy az nemcsak nála, hanem „minden más hiteles könyvárusnál” is kapható. Nemcsak a jeles személyek és nemcsak a megszokott hangzatos, hanem az időknek megfelelően választott „politikai” üzletnevek is csábítgatták a célközönséget. Az nem volt újdonság, hogy a vászonkereskedő „kék csillag”, az ágyneműárus „őrangyal”, a fűszeres „arany horgony” néven nevezte boltját. A fogadós „fehér hajó”-ba, a vendéglős „kőbányai borforrás”-ba várta az éhes, szomjas vendégeket. Az akkor boltot nyitó kalácssütő azonban már a „nemzeti koszorúhoz” nevet választotta. És volt „nemzeti harang” nevű öntőműhely is. A hirdetési rovatok gyakori tárgya volt a közlekedés. A járatok rendszeressége a hadi helyzet alakulása, illetőleg a sínpályának a harci érdekek miatti szétrombolása miatt, illetőleg helyreállításának köszönhetően nem egyszer megváltozott. Kossuth Hirlapja (1848. július 4.) a dunagőzhajózási társaság főügyvivőségének a szolgáltatások valamelyes fenntartását hangsúlyozó jelentését adta közre: „... az alsó vidékről megérkezett nyugtalanitó hirek [a déli országrész etnikai-katonai összeütközései – a szerk.] következtében a gőzhajók további rendelkezésig csak Eszékig s innen vissza Pestre fognak járni. Eszerint tehát induland innét minden vasárnap és csütörtökön reggeli 5 órakor mindenkor egy személyszállitó gőzös Eszékre, és a közbeneső állomáshelyeken ugy személyek, mint jószágok fel fognak vétetni s tovább szállitatni.” A Pest–Vác és a Pest–Szolnok vonalon a magyar honvédseregnek a Pesten való megjelenése után, 1849 április végén indult meg ismét a forgalom, s az erről szóló hirdetés jó néhány lapban többször is megjelent. Ennek köszönhetően állhatott helyre a Pest és Brasó közötti gyorskocsijárat „lovak–mozdony–lovak” kombinációja is (Pesti Hirlap , 1849. június 12.): „A gyors kocsik ujolag s folytonosan folyó év május hava 20-kán következő napokon teszik utjokat, ugymint: – Pestről indul vasárnap és csütörtökön N.-Váradra, Kolozsvárra, Szebenbe, Brassóba és Maros-Vásárhelyre. – Kolozsvárról N.Váradra s igy Pestre ugyan a fenti napokon reggeli 4 órakor. – Szolnok s Pest között a vasuttal történvén a közlekedés. Ügynök-szobák utasok s mindennemü podgyászok felvételére Pesten a fehér hajó vendégfogadóban. Szolnokon a zöldfa-fogadó melletti ügynökségnél. – Biasini Ferencz.” A lovak persze még nélkülözhetetlenek voltak. Egy Szabadsajtó utcai vállalkozó (Pesti Hirlap, 1849. június 12.) város környéki utakra lovakat és kocsikat kölcsönzött – ajánlata szerint olcsón. Más – főképpen oktatási és orvosi – szolgáltatásoknak is egész garmadája jelent meg a lapokban. „Kik leánykáiknak jó nevelést óhajtanak adni – hirdette az Életképek (1848. március 26.) – ajánlja nőnöveldéjét Seltenreich Ká roly Pesten, Béla-utcza 249. szám.” Mások a nevüket titokban tartották. „Egy nő” kez dők és haladók zongoraoktatását vállalná (Marczius Tizenötödike, 1848. november 10.), egy „a tanitási pályán több év óta mű ködő egyén” gimnazisták vizsgára való fel készítését ígéri (Pesti Hirlap, 1849. január 13.), „a magyar és német nyelvben jártas, és sőt francziát is értő – ügyvéd” pedig előke lőbb háznál egy vagy két fiú nevelésében venne részt (Pesti Hirlap, 1849. június 13.). 5 BUDAPEST 2013 március Polgár voltával és saját háza emlegetésével igyekezte hangsúlyozni megbízhatóságát a terézvárosi iparos Vajon meghallotta-e a panaszokat az „illető főnök”? Pesti Hirlap (1848. október 11.) Pesti Hirlap (1848. november 15.)
