Budapest, 2013. (36. évfolyam)
12. szám december - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - Bálna
lanná tesz, a lépcső barátságosabb volna legalább két közbenső korláttal. Belépve a hatalmas térbe, azonnal kellemes látvány fogad, sok gyerek játszik a földön, mintha ez egy játékokkal jól felszerelt óvoda lenne... A kellemes látvány azonban itt lényegében véget is ér. A többi rész kong az ürességtől – remélem ezek a kezdeti nehézségek –, részben az átgondolatlan, snassz, a funkcióknak nem megfelelő megoldások miatt. Belsőépítészeti koncepció persze volt, de a megvalósult, most látható valóságnak ehhez semmi köze nincs. Jellemző, hogy az egész hatalmas belső térben csak három jó részletet sikerült találnom. Az egyik az öntöttvas oszlop, a Láng gépgyár vasöntőde itt maradt emléke, a másik a csokoládébolt előtti két klasszikus fotel, mögöttük könyvespolc fotójával, itt lehet kávézni, a harmadik az emeleti szinten látható, szépen rendbe hozott régi ívsor, amely tulajdonképpen a régi épület homlokzati részlete. Az üzletek? Semmilyenek. Semmi közük az épülethez, homlokzatuk, portáljuk nincs. Hogy mit árusítanak, abból tudjuk meg, hogy látjuk az árut, ez sem igazán lenyűgöző. Ami még sivárabbá teszi a dolgot, az a térelválasztó fémrácsok sokasága. Ehhez alkalmazkodni a berendezéssel szinte lehetetlen, de meg sem próbálták, üresen az épület így bizonyára megfelelőnek tűnt, de berendezve nem működik. Hogy példát mondjak, egy vegyes bolt esetében, ahol festményeket is árulnak (a lekvárok és egyebek mellett), az oldalsó tér felől olyan rácsot látunk, amelyen a másik oldalán felaggatott képek háta díszeleg. A galérián galériák, szinte az egész szint üres, a bejáratnál olvasható ismertetés szerint itt jelentős kulturális központ lesz, ennek most még semmi nyoma. A régiségbolt, a táskás, a lámpabolt belsőépítészeti tekintetben épp olyan érdektelen, mint a többi. A tekintélyes V-alakú vasbeton pillérek, amelyek igazából a szerkezet lényeges elemei, köszönő viszonyban sincsenek az öntöttvassal, az íves tégla részletekkel. Az átgondolatlanság dominál ebben a jelentős, szomorkás beruházásban. Amikor elmegyek, és visszanézek a homlokzatra, a kellemetlen benyomásokra felteszi a pontot az a két hatalmas poszter-plakát, amely a gazdag, régi homlokzatok jelentős részét eltakarja, tökéletesen szervetlenül, mondhatnám ostobán. ● 7 BUDAPEST 2013 december
