Budapest, 2013. (36. évfolyam)
11. szám november - N. Kósa Judit: Fél évszázad a föld alatt
1963 január másodikán végezték el az első kapavágást, és még egy hónap hátra volt az évből, amikor november 30-án fel is avatták az aluljárót. Szédítő tempó, még mai szemmel nézve is... (Pláne mai szemmel nézve: idézzék csak emlékezetükbe a Baross vagy a Kálvin teret lassan egy évtizede uraló káoszt.) Ez alatt a szűk egy esztendő alatt az építők üzem alatt megoldották a közművek kiváltását, leszámoltak az egykori Hatvani kapu robusztus alapfalaival, amelyek az Astoria szálló előtt kerültek elő, kiásták az aluljárót, miközben a Zagyva egy kiszolgált hídján zötyögtek ide-oda a villamosok, lesüllyesztették a föld alá a majdani metró kijáratát és a mozgólépcsőt befogadni hivatott betonszekrényeket. A Kossuth Lajos utcát végül árkádosítással bővítették ki, hogy gyorsabban legyen képes a forgalmat rávezetni az Erzsébet hídra. Az elkészült aluljáró pedig az lett, aminek szánták: puritán közlekedőtér. Tizenkét lépcsősor nyílt belőle az utcasarkokra és a villamosperonokra, nyolcszáz négyzetméterét fekete-fehér aszfalttal, falait sóskúti mészkővel burkolták, álmennyezetébe fénycsöveket süllyesztettek. Slussz. Fél évvel később, amikor a sajtó már arról cikkezett, hogy az állandó felszíni rázkódástól meglazultak az álmennyezetet tartó kampók, és a burkolatot előbb alá kellett dúcolni, majd kijavítani, a fénycsöveket pedig át kellett helyezni az oszlopokra, a kritikus hangok legfeljebb azt hánytorgatták föl, hogy lám, a rohammunkának is megvannak a maga hátulütői. Ám hogy a föld alatti tér másra is alkalmas lehet, mint puszta átrohanásra, azt idővel maga az élet bizonyította be. 1966 novemberében, a Blaha Lujza téren már újságoskioszkkal, szendvicsautomatákkal, telefonfülkékkel fölszerelt aluljárót avattak föl ünnepélyesen, és aki ma jár az Astoriánál, az láthatja: a kereskedelem ott is réges-régen elfoglalta a maga erős és Budapestre oly jellemzően balkánias hadállásait. ● A képek forrása: FORTEPAN 3 BUDAPEST 2013 november
