Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Róbert Péter: Gárdonyi Budapestje
Az újságíró Ifjabb Gárdonyi diplomája megszerzése után újabb és újabb állomáshelyeken néptanítóskodott. Már győri tartózkodása alatt kereste a kapcsolatokat a fővárosi sajtóval. 1886 őszén rövid időre fel is költöztette családját Pestre, igaz, ez az intermezzo rövid ideig tartott. De 1891-ben – ez talán már a menekülés első állomása volt: 1892-től külön élt a feleségétől – ismét itt találjuk, Feszty Árpád körkép-vállalatának titkári állását tölti be, majd Bródy Sándor beajánlja a Magyar Hírlaphoz. Mostantól számítva, némi kitérőkkel, négy éven át állandó budapesti lakos. Újságíró – átlagos, nem túl nagy sikerrel, pedig maga Mikszáth Kálmán volt a pártfogója. 1892-97 között a Magyar Hírlap politikai riportere, egy rövid ideig az Új Idők irodalmi rovatának segédszerkesztője. Ebben a közkedvelt folyóiratban négy regénye jelenik meg folytatásokban: A kékszemű Dávidkáné, Ábel és Eszter, A múlt velünk él, Finum Ilka. Argylus című librettójával elnyeri a Műbarátok köre pályadíját. Érdekes módon A Hét című, akkor modernnek számító folyóirat alapítói közt is megtaláljuk. Sajátságos, hogy a fővárosi környezetben kezdi írni a Göre Gábor füzeteket, amelyek meglehetős iróniával mutatják be a vidéki embert, később sokan egyszerűen parasztcsúfolónak nevezik ezeket a munkáit. Amikor 1896-ban megvonják vasúti szabadjegyét, otthagyja a mérsékelten ellenzéki Magyar Hírlapot. Rákosi Jenő a kormánypárti Budapes ti Hírlaphoz ajánlja, itt folytatja munkásságát, de az Egyetértés és a Függetlenség is befogadja írásait. Hamarosan minden nap megír egy tárcát, novellát vagy karcolatot. Sokat köszönhet egri földijének, Bródy Sándornak. Ő vezeti be a Jókai-szalonba, ahol egyre gyakoribb látogató, Fesztyék szinte családtagként kezelik. Különösen Feszty Árpáddal és feleségével, Jókai Rózá val (Jókai unokájával) kerül barátságba, szinte mindennapos vendég a Bajza utcában, ahol a fővárosi értelmiség színe-java megfordul. Ez a szellemi környezet nagy hatással volt további fejlődésére. A Pesti Hírlapnál Hogy készül a dráma? című novellájával debütál, Pósa Lajos meséket kér tőle a gyermekek számára. Legbiztosabb fóruma azonban a Magyar Hírlap, ahol 1894. december 11-től közlik cikkeit, 1893-tól politikai riportere és 1894 nyaráig belső munkatársa a lapnak, amelynek hírrovatában 1893. április 11-én közli Göre Gábor első, bemutatkozó levelét. Olyan jól sikerült írás, hogy még a munkatársak is valóságos élő embernek hiszik ezt a falusi bírót. Hétről hétre újabb és újabb kalandjait olvashatják, de azért nem véletlen, hogy Gárdonyi nevének feltüntetése nélkül közölte tárcáit. Hivatásából adódóan politizál, de szem előtt tartja, amit az EMKE albumába írt: „Az épülő országház ajtajára oda illenék ez a figyelmeztetés: ne politikából csináljatok hazafiságot, hanem hazafiságból politikát.” Parlamenti tudósítói tapasztalatait 1894-ben könyvben gyűjti össze, Nemeskéry Sándor álnéven. (Parlamentünk jeles figurái) Érdekesek jelzői: Zichy Jenő „a leghiúbb magyar”, Széll Kálmán „az állandó miniszterelnöki kandidátus”, Csávolszky Lajos „a szerencsés milliomos”, Wekerle Sándor „a színes rakéták felröppentője”. Bátorságra vall, hogy Tisza Kálmánt „történelmi múmiának” nevezi. Nagy tisztelettel ír ugyanakkor a Tisza köréhez tartozó Jókairól, aki „egyszerű halhatatlan a halandók között”. Volt érzéke a szociális problémák iránt. „Kevés a szükséglakás a fővárosban, a hajléktalan szegények évről évre szaporodnak – írja lapjában. – A szükséglakások, amelyeket a fő város azért épített, hogy azokban az ilyen szegények éjszakára szállást kapjanak, már most is szűkek. A Ferencvárosban például este 6 és 7 óra között valósággal ostromolják ezeket az épületeket és minden este lovasrendőröknek kell azokat a szerencsétleneket szétkergetniök, akik a menedékházból kiszorulnak.” Ugyanakkor Taine miliőelméletének hatására – amellyel pesti baráti köre ismerteti meg – társadalomkritikája a morális indíttatás mellett mindinkább misztikus irányba fordul, kutatva azokat a megmagyarázhatatlannak vélt jelenségeket és okokat, amelyek a világot, az embert mozgatják. Minden bizonnyal a Feszty körkép társaságának titkári állása s ezzel kapcsolatos élményei 28 BUDAPEST 2013 október GÁRDONYI BUDAPESTJE Róbert Péter Gárdonyi Géza – akinek születése százötvenedik évfordulóját szemmel láthatóan csendesen ünnepli az ország irodalomkedvelőinek köre is –, elsősorban a magyar vidék írója volt, de tagadhatatlanul szoros kapcsolatokat ápolt az ekkortájt egyesülő és rohamosan fejlődő fővárossal is. Édesapja többször lakott huzamosabb ideig Pesten. A szabadságharc alatt a Váci úton a Singer-házban létesített fegyvergyárat a magyar honvédség kiszolgálására. A kiegyezés után újra csak évekig itt lakott családjával: először egy földszinti lakásban a terézvárosi Rózsa utcában, amelyet akkor még Drei Rosen Gasse néven emlegettek; majd amikor elnyerte a Lipótmezei Országos Tébolyda főgépészi állását, Budára költöztek. Dolgozott az Óbudai Hajógyárban is, de sajnos kemény természete miatt nem volt maradása itt sem, és mivel amúgy is betegeskedni kezdett, ekkor telepedtek ismét vidékre. Szoboravató (1933)
