Budapest, 2013. (36. évfolyam)
10. szám október - Róbert Péter: Gárdonyi Budapestje
adták az ötletet: milyen jó lenne a világirodalom nagyszerű remekét, Dante Divina Commediájá nak Poklát is a közönség elé tárni. Rá jellemző alapossággal hónapokon át foglalkozik a költeménnyel, sőt általában az olasz nyelvvel és irodalommal is. Megpróbálja a művet lefordítani. A körképek hazai meghonosítása szépen jövedelmezett nem csak Fesztynek és Jókainak, hanem titkárként Gárdonyinak is. Sajnos azonban, mivel a kezdeményezésére született alkotás tagadhatatlanul alacsonyabb színvonalú volt, mint a Feszty-körkép, és a műfaj divatja is alábbhagyott, a Pokol nem lett sikeres. Az addig keresett pénz, amit beleölt, ráment a vállalkozásra, és Gárdonyi csalódottan visszament Egerbe édesanyjához, hogy megkezdje remeteéletét. Pokolpanoráma Mi is volt ez a vállalkozás, amelytől olyan sokat remélt? A Városligeti fasor és az Aréna (ma Dózsa György) út sarkán fekvő telken építették meg a Dante körképet, amelynek vasszerkezete egy esseni gyárban készült. Megfestője Molnár Árpád, aki az Operaházban monu mentális díszletképeivel szerzett hírnevet, és az Ezredévi allegória című látványossághoz a Millennium éveiben díszleteket festett. Segítette a pozsonyi születésű Trill Károly és a né met származású Heyer Arthur . Újításuk volt a dioráma műfajában, hogy a pokol szereplőit nem csupán megfestették, hanem a figurákat egy keményebb anyagból kivágták, kifestették, majd a háttér elé állítva mintegy plasztikus módon ábrázolták. Gárdonyi egy úgynevezett Vezetőt írt a Körképhez, amelyben kiemelte az alkalmazott fény- és színhatásokat. Ír arról, hogy ,,a világosság zöl den áramlik felénk”, és a jelenetek rémületessé gét a festők ,,a tűzből odaáramló vörös fénnyel enyhítették”. Ezen kívül üvegalkotások, tükörref lexiók és egyéb fogások növelték a hatást. A korabeli plakát 16 jelenetet említ, de más adatok szerint ennél több lehetett. 1896. május 16-án adták át a látványosságot, de a munka nem ért véget a megnyitóval. A hatalmas vásznat Fe derico Ballester olasz művész – aki korábban hónapokig raboskodott Etiópiában egy sziklabarlangban – tovább festette és javítgatta. Kicserélték az elektromos berendezést, a hatás fokozása végett. Gárdonyi elmélyültségét és a téma iránti érdeklődését jelzi, hogy Dante Isteni színjátékának, az eredeti műnek több mint a felét lefordította, bár ezt a munkáját az irodalmi kritika nagyon negatívan értékelte. Maga is azt írta, hogy a Pokol-körkép miatt fogott a mű fordításához. Mindenesetre az Aréna út környékén sétálóknak a fordítás segítséget nyújtott a tárlat jobb megértéséhez. Jó érzékkel felismerte, hogy az irodalom és a festészet műfajai összefonódhatnak, és növelhetik egymás hatását. József főherceg is meglátogatta a Körképet, és elismeréssel adózott a színpadi technikának. Inkognitóban maga Erzsébet királyné – Gizella főhercegnő, udvarhölgyei, Festetich Mária és Fe renczy Ida kíséretében – is felkereste a Körképet. Fél óra után mosolyogva távozott. Dankó Pista nótát csinált a témáról, főleg az Alföldön volt népszerű. Végső soron azonban a látogatók száma elmaradt a várttól, a hivatásos művészettörténet is mostohán bánt vele: Lyka Károly a pokol karikatúrájának, gyenge festői teljesítménynek tartotta. Ezért az igazgatóság 1897 februárjában már nem nyitotta ki az épületet, amely néhány évig még garázsként szolgált, majd lebontották. Nyoma veszett az 1540 négyzetméteres vászonnak, és rövidesen az egész alkotástt elfelejtették. Gárdonyi egy újabb csalódástól sújtva elhagyta a fővárost. Attila lova Annak ellenére, hogy végleg elköltözött Budapestről, megmaradtak kapcsolatai a fővárosi irodalmi körökkel. Könyveit vásárolták a fővárosban, színdarabjait előadták színházaiban. 1906-ban a gimnáziumi tanévnyitóra Pestre kíséri kisebbik fiát, és hazafelé azon bosszankodik, hogy amikor a Margit-szigeten sétáltak, nem szenteltek kellő figyelmet az ottani ásatásoknak. Alaposan utánanézett a szakirodalomnak, még latin egyháztörténeti munkákat is beszerzett, az ásatásokat vezető Lux Elek műegyetemi professzor ral is vitatkozott az egykori kút helyéről, és neki volt igaza, amit a professzor levélben ismert el. 1919. április 12-én Fehér Anna című drámáját a Magyar Színpad adja elő, de tudunk más darabjainak előadásáról is. Legkedvesebb regényét, a Láthatatlan embert a Budapesti Hírlap 1901. júniusi számától olvashatta a közönség, majd könyv alakban a Génius Kiadó jelentette meg. Gárdonyi azt nyilatkozta, hogy megírását Munkácsy Mihály budapesti temetésén hatá rozta el. Sikerén felbuzdulva hamar megírta a színpadi változatot, de az 1905-ös bemutató a Nemzeti Színházban bukást hozott, aminek egyik oka volt, hogy Attila lova megvadult a színpadon. Annál népszerűbb lett A bor című drámája, amely a népszínmű-hagyományokat követte. Hevesi Sándor szerint: „magyar szín padi író ritkán keltett tisztább és művészibb gyönyörűséget.” Budapest nyolc évvel az író halála után, már 1930-ban utcát nevezett el róla a Rózsadombon, később amikor létrejött Nagy-Budapest, a külső települések féltucat Gárdonyi utcát hoztak magukkal. Szobrot kapott a fővárosban is, a budai oldalon: Horvay János alkotása 1933-tól hirdeti munkásságának tiszteletét a Bercsényi és a Bartók Béla út sarkán. A álló főalak mellett két mellékfigura: a fiú fekve hallgatja, ahogy édesanyja felolvas neki egy könyvből. Talán egy Gárdonyi-regényből? ● A képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény 29 BUDAPEST 2013 október Egri dolgozószobájában (1920 körül) Csak csalódást okozott az akció
