Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Simplicissimus Budapestje
napja vette, a laptopja 500 Gb kapacitású Acer, átlagos gép. Már a biztonsági mentéssel is törődik, külső merevlemezen.) Él benne a remény, hogy tíz-húsz év múlva is hozzáférhetők lesznek a képek. Idővel fontos emlékeiként Budapestnek. A papír alapú sajtóból a Metszet, a Magyar Építőművészet, a BUDAPEST folyóirat jár neki. RSS feeden keresztül sok blogot követ, a netvibes-on gyűjtögeti az olvasnivalót. Tévéje van otthon. Utazik, de nem nagyon sokat. Tavaly Skóciában járt, idén reméli hogy eljut Szlovákiába. Írt már összevetést a frankfurti tömegközlekedésről. Most van céges autója, de régebben csak kerékpárral és busszal járt. Új felfedezése: Budapest az a város, ahol nem lehet balra kanyarodni. Szerinte változik az a helyzet, hogy a budapestiek nem szeretik eléggé a városukat. Kezdik felfedezni a sokarcúságát, az örömeit, a blogok iránti érdeklődés is ezt mutatja. Persze mindig lehetne jobb. De összességében nem rossz város ez. Különösen a közösségi közlekedése, a programlehetőségek és az építészet tekintetében gazdag és sűrű. Az államtól és az önkormányzattól azt várja, hogy fejlesztéseivel inspirálja a lakosokat és a vállalkozókat. Például a közterületek megújításával. Az új Pesti Főutcának legalább négyest adna – jó irányba tett lépés. A BKK szerinte egyszerűen működik, és ezt nagy dolognak tartja. A kereteket egész jól kihasználják. Nagyon örül, hogy a kishajók újra indultak. A legsikeresebb írásainak a Tüskecsarnok körüli nyomozást, a Deák téri metróállomáson lévő „irodalmi csempefal” titkainak kinyomozását, a gellérthegyi Sikló régebbi, meg nem valósult tervéről szóló írást tartja. Ha hibázik, megköszöni az észrevételeket, és azonnal javít. Nagyon izgatja, hogy a mi korunk mit hagy majd örökül az utánunk jövőknek. Ezért arra a kérdésre, hogy melyik blog kerüljön terítékre legközelebb, két javaslatot terjeszt elő. Az egyik: http://late–modern.blogspot.hu/. Mészáros Ábel nek hívják a szer zőt, akit nem ismer személyesen. A másik javaslata pedig Smiló Dávid , és a „Került kialakításra” című tumblr oldal – ha ugyan a blogszemlébe az ő oldala is belefér: http:// kerultkialakitasra.tumblr.com/ Az ingyenesség másik oldala Sokat, sokat beszélnek arról, hogy az internetnek mekkora áldása az ingyenesség, és nem kevesen emlegetik azt is, hogy egyben átok is: az emberek leszoknak arról, hogy a szellemi termékekért fizessenek. A popzene viszonylag hamar megtalálta az orvosságot: a hangsúlyt a turnékra helyezte, a bevétel java része onnét érkezik, a lemez egyre inkább csak marketingeszköz. De mit tegyen a szerzők társadalmának felső öt százaléka, akik meg tudnak élni írásaikból – már ha van kiadó, aki kiadja a műveiket, és van kereskedő, aki el is adja, a régi műveiket is... Menjenek országos előadókörútra? Tartsanak minden héten TIT-előadást? Ugyan ki menne el arra, ha szinte minden ingyen fent van a neten... A szerzők 95 százalékának helyzete azonban más, és még jobban meg fog változni. Ők azért írnak, mert ez a foglalkozásuk mint tanároknak, kutatóknak, vagy egyszerűen feszíti őket a közlésvágy... Újabb könyveikért persze szeretnének valamennyi pénzt, de még jobban foglalkoztatja őket, hogy művük a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapja meg. Nosza, biztatta Simplicissimus a tavasz végi Klösz 100 konferencián szép számmal összegyűlt helytörténészeket, akik alól kihúzták a fővárosi támogatású könyvsorozatokat. Tegyék közzé saját könyveiket, például a pofonegyszerű kezelésű issuu.com portálon, amely néhány percnyi munkával csinos, lapozható, kereshető, a Google által megtalálható elektronikus kiadvánnyá alakítja a feltöltött Word vagy PDF állományt. Ha új könyveik kiadásában még reménykednek is, régi munkáikkal végképpen így kellene eljárniuk... A távol lévő fővárosi politikusoknak, tisztviselőknek meg azt üzente, ha egyszer felmerül bennük, hogy ismét költsenek valamennyi pénzt Budapest (hely)történetére, akkor olyan utólagos pályázatot kellene hirdetniük, amely az ingyenesen már feltöltött, profi elektronikus kiadványok legjobbjait jutalmazná jelentős összegekkel, amelyeket így száz százalékig honoráriumként fizetnének ki, ráadásul mindezt jelentős hírverés kíséretében. (Nincs nyomda- és terjesztési költség, nincs raktározás, nincs remittenda...) Ezek a jutalmazott művek lehetnének az abbamaradt sorozatok virtuális folytatásai. (Áprilisban meg is neveztünk e rovatban hat nagyon hiányzó címet, a Podmaniczky-életrajztól a Történeti Atlaszig.) Egyszer csak véget ér az a kor, amikor a főváros csak intézményein keresztül támogatja saját múltjának feltárását. Ha már a BUDAPEST legutóbbi évfolyamait nem támogatja. 17 Talált tárgy egy elegáns lipótvárosi bérpalota fölszintjén. Látszik, hogy valaha egyetlen lakás volt az első és második emeleten, és kettő a harmadikon. Most már persze jóval több. Mégse volt szíve senkinek eltávolítani a régi szép idők beszédes tanúját. Erről az jutott Simplicissimus eszébe, hogy a Naneee!!! rovat mellett lehetne indítani egy másik, Ez igen! című rovatot is. Szerepelhetne benne például a nevezetes Iskola utcai lakónévjegyzék Cseh Tamás egykori lakóházában, a dalok szereplőivel (Rajnák, Fáskertiné, stb.) fotó: Simplicissimus
