Budapest, 2013. (36. évfolyam)

9. szám szeptember - Szántó András: NYÁRI KULINÁRIA - Vendéglő a Rózsakerthez

Kertvendéglőit illetően épp úgy, mint a lakosság száz év előtti szokásait, életmód­ját tekintve Pest legalább olyan sokféle, ahány kerület van a mai térképeken. Egy rövid cikkben összefoglalni szinte lehetet­len – vagy olyan felszínesek és sablonosak maradunk, mint az összes hasonló témá­jú írások az elmúlt ötven évben (melyek mindig ugyanazt a négy-öt „híres” pestit ünneplik). Pedig egyediek és önállóak az alábbi városrészek: – a pesti Dunapart (a korzó, a szállo­dák teraszai), – a belváros bérházainak belső kertjé­ben, a negyedik-ötödik emeletig érő fák alatt megbúvó kerthelyiségek, – a körutak és a Rákóczi út kávéházi teraszai, – a VIII.–IX.–X. kerület iparosainak-pol­gárainak kocsmái és borozó-söröző kertjei, – a Városliget, amely önmagában egy vendéglátó-birodalom, – és régen a külsőbb kerületek – Zugló, Kispest, Rákosszentmihály, Újpest, Pest­lőrinc és Mátyásföld – is kincseket rejte­gettek a felüdülés szigeteiként. Ezúttal az iparos kerületek kertvendég­lőiből mutatok be néhányat – remélem, a Kedves Olvasó megelégedésére. Sokszor emlegetett nosztalgiát érzek ugyanis a fo­tókat nézegetve: azt a kellemes hangulatot, melyben akár családról, politikáról vagy (az akkor éledő) „footballról” beszélgettek az emberek – ezt indulatok, veszekedések nél­kül tették. Mindenki kíváncsi volt asztaltár­sai nézeteire a fontos kérdésekben, elsősor­ban persze a sült csülök vagy a birkapörkölt témakörében. Megmagyarázhatatlan, de a VIII., a IX. és a X. kerület képeslapjainál ér­zem leginkább ezt a polgárosult, egymást érdeklő-meghallgató békés hangulatot. Jó lenne újra megélni itt, Pesten... A polgári nyócker A kerület kapujában fogadta az érkező­ket Éhm János vendéglője. A Rákóczi út és Múzeum körút sarkán alapította Szik ­szay Ferenc 1875-ben a „Nemzeti Színház ­hoz” címzett éttermét, melyet a közelből a színészek, színházi emberek látogattak. Messzebbről pedig azon polgárok, akik a művészi vendégsereg és Szikszay uram legendás konyhája hírére érkeztek. Krúdy szerint még külföldi uralkodók is előfor­dultak itt. A tulajdonos 1898-ban adta el az üzletét Éhm Jánosnak (a Petánovits étterem volt főpincérének), aki 1913-ig működtette. Szikszay igen kemény munkával tette országos hírűvé üzletét, mire nyugdíjba vonult. Ezt azonban csak néhány hónapig bírta: hamarosan megnyílt az „új Szikszay” a Vámház körúton, közel a Kálvin térhez. A bérház udvarán kialakított kerthelyiség hatalmas fái alatt sok környékbeli polgár Vendéglő a Rózsakerthez Szántó András A Duna balpartján történik minden fontos dolog, a Parlament, a hivatalok itt vannak – de a legjobb szállodákat és vendéglőket is itt volt érdemes keresni. Már őszbe hajlik az idő, de persze jó évben ragyog még a vén­asszonyok nyara, a nyári kulináriának helye van – és volt az életünkben. Legutóbb Budán, most Pesten válogattunk. Volt miből! 18 BUDAPEST 2013 szeptember NYÁRI KULINÁRIA A Szikszay vendéglő kerthelyisége (képes levelezőlap 1915 körül) Sörkatakomba (képes levelezőlap 1938 körül)

Next

/
Oldalképek
Tartalom