Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Mezei Gábor: ENTERI-ŐR - ÁRKÁD 2 - és a színek
Budapest kereskedelméről beszélni ma már nem lehet a bevásárló központok nélkül. Az évek óta tartó vita – mármint hogy kell-e ez nekünk, avagy sem – már a múlté. Mert lehet, hogy nem kellett volna, viszont a kérdés eldőlt, vannak. És nemcsak vannak, de meghatározó szerepük ma már elvitathatatlan. A jelentős főútvonalak kiskereskedelme természetesen megsínylette ezt a „fejlődést” – ha egyáltalában helyénvaló a fejlődés kifejezés. Sok minden szól ellene persze. A városkép tekintetében baj, hiszen a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út, a körutak üresen tátongó üzlethelyiségei rontják a városképet és természetesen a kereskedők kedélyét is! Én azonban mint vásárló, bevallom, szeretek vásárolni, nézegetni, mint a férfiak általában nem, amikor hűvös van, fúj a szél, esik az eső – örülök, hogy olyan enteriőrben sétálgathatok, ahol a változatosság, a rendezett környezet, a kellemes hőmérséklet természetes. A főútvonal zajos járműforgalma, a viszonylag szűk járdák, a növényzet szinte teljes hiánya, a házak sokszor lepusztult állapota mind-mind elkedvetlenítő a városi séta és nézelődés szempontjából. Mindez eszembe jutott, amikor elmentem a nemrég megnyílt Árkád 2. bevásárlóközpontot megnézni. (Úgy látszik, a pesszimista jövőkép a kereskedelmi forgalmat illetően mégis csak kérdéses... vajon a befektetők pancserek lennének?) Az Árkád, amely már évek óta létezik és úgy tűnik bevált, új épületrésszel bővült. Mivel az áruház több szintes, természetesen mozgólépcsők vannak egy központinak nevezhető térben. Szemben pedig a nagyon örvendetes meglepetés: reklám-kirakatok, a Van Graaf divatüzlet mindkét szintjén. Lenn a női, felette a férfi kirakatok, jellegzetes rekvizitumokkal – és itt álljunk meg egy kissé. Mert ilyen remek kompozíciókat rég nem láttam. Nagy méret, fantasztikus megvilágítás, ragyog az egész, szellemes árubemutatás, a kirakatüvegen jól olvasható, de nem túltengő feliratok, és ami külön feltűnő, a ragyogó színek. Gazdag színorgia, és ez azután magában az üzletben is folytatódik, tehát ez lett a divat. És hogy mennyire? Odafelé menet, az utcán (ülök az ezüstszürke autómban), egyszer csak elmegy mellettem egy rikító sárga Skoda, nahát, mondom magamban, milyen különleges... majd látok egy fűzöld Volkswagent és ismét egy sárga kocsit, amely kissé teltebb színű... A berendezés viszont: csak semmi feltűnő. Ha nem figyeljük meg külön, észre sem vesszük, hogy egyáltalában van. Csak az áru dominál, ez a tendencia már évek óta megfigyelhető – láttam olyan cipőüzletet, ahol jóformán nincs is bútor, a cipősdoboz-halmok a földön állnak. Itt a bútor rendkívül egyszerű sorozat, fém lábazaton sötétbarna falapok és ezeken az áru. A fém ragyogóan precíz szögletes elem, mintha rozsdamentes acél volna, de nem fényes: matt csiszolt, tulajdonképen különböző magasságú posztamensek, és semmi több. Az üzlet hatalmas alapterületű, a legkülönfélébb márkák szerepelnek, az összkép azonban némileg mégis egységes. Nagyon kellemes benyomással és a Szamosnál vásárolt remek édességgel távozom. Gluténmentes párizsi csúcs. Ez valóban csúcs! ● 11 BUDAPEST 2013 szeptember ENTERI-ŐR ÁRKÁD 2 − és a színek szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László
