Budapest, 2013. (36. évfolyam)
9. szám szeptember - Jolsvai András: Számszaki köszöntő
A hetvenötödik bolt a Lehel piacon. Kedvenc piacomon nem egyszerű rábukkanni a hetvenötödik standra. Igaz, a piac vezetősége valamennyi elárusítóhelyet gondosan megszámozta, ám ez nem lineáris. Illetve az, de csak részben: minden szinten és minden emeleten újra kezdődik. Ebből aztán az következik, hogy a szabályokat némiképp nekünk kell kijelölni: az eredmény attól függ, honnan kezdjük el az összeadási műveletet. Én a földszintet etalonnak tekintettem, így jött ki a negyedik sor negyedik árudája, egyike a híres hentesboltoknak. A Lehelen, ez nem kétséges, a húskínálat messze a legjobb. Nem, ez így nem jó, ne sértsük meg a zöldségeseket meg a kenyereseket, legyen az, hogy az összehasonlítás nem piacon belüli, hanem összpiaci: aki csak húst akar vásárolni, annak a sok pesti piac közül érdemes idejönni. A cégnevek, feliratok nem igazán igazítanak el, sem a valódi tulajdonviszonyokat sem az erőviszonyokat illetően. A Lehel-járók se azt mondják, mondjuk, hogy megyek a Q/P boltba levescsontért, hanem azt, hogy a Lacihoz vagy a Döncihez vagy a középsőhöz – utóbbi elnevezés a bolt földrajzi helyzetére utal, nem az eladóéra. Ez, a harmadik sor a hentesek Rózsadombja: itt vannak a legszebb húsok és persze a legszebb árak is, de az ember biztos lehet benne, hogy a sok pénzéért minőséget kap. És hozzá egy kis törődést is, hogy mihez lesz a comb, uram, szárazabbat vagy kicsit zsírosabbat nézzünk, mit szólna ehhez a frikandóhoz? A hentesek arcról ismernek bennünket, törzsvásárlókat (mi is őket, persze), az áruhoz jár egy kis beszélgetés, hogy ízlett múltkor a borjújava, jövő héten lesz megint marhanyelv, tegyek félre önnek? Éppen ezektől a gesztusoktól piac a piac, ezért jár ide annyi ember: hogy ez a világ még a régi időket idézi. Magam három-négy helyen szoktam vásárolni ezen a soron, komoly elméleteim vannak, hogy itt a darált hús a legjobb, ott a szűzpecsenye, amott a birka. Más nyilván másképp gondolja mindezt, és ez így van jól. Ezúttal persze csak a hetvenötödik boltot keresem fel (nevezzük Fröcsi kft-nek, mert bár nem az, nekem így maradt meg az emlékezetemben), korpulens, mosolygós hentes fogad (megfigyelték, hogy a jó hentesek majdnem mind kövérkések? vajon eleve a ducik jelentkeznek erre a pályára, vagy itt híznak el?), egybesült oldalasban gondolkodunk közösen, mely a burgonyafőzeléket fogja ékíteni: a mester hosszan, elmélyülten válogat a kínálatban, egyet-egyet fölemel, megforgat, de aztán rálel az igazira: kicsit nagyobb, mint eredetileg terveztem (és ezt megfigyelték, hogy tud egy jó hentes húsz-huszonöt dekával mindig többet mérni, mint eredetileg szerettünk volna?), de már rá is vagyok beszélve. Fizetek, jó hétvégét kívánunk egymásnak, és elégedetten távozunk. Én a következő bolt, ő a következő vevő felé. Visegrádi utca 75. Nem hinnék, de nem sok utca jut el a hetvenötödik házszámig a kerületben. Egyik ezért, másik azért. A Váci úton például, ahová eredetileg készültem, nincsen hetvenötös szám (egy üres telek van a helyén, jelöletlenül) így esett a választásom a Visegrádi utcára. Nagyon szorosan véve ott sincs egyébként, mert az új sarokház, mely ezt a számot viseli, csak a Tisza utca felől közelíthető meg. Új ház, a kétezres évek stílusában, tónusában, utalásaiban valami hajófélét formáz (kürtőszerű ablakok, oszlopok, hajótestre játszó formák), aki akarja, még Angyalföld színeit is felfedezheti rajta. Hatemeletes, közepesen elegáns bérház ez itt, mélygarázzsal és kártyás beléptetővel, a személytelenség minden varázsával. De azért a klingertéglás rímek, melyek az utca túloldalán terpeszkedő Elektromos Művek épületével feleselnek, megérdemelnek egy elismerő fejbólintást: az épületről meg gondoljuk azt, hogy befelé mutatja meg szépségeit. Hajdu köz. Akkor most sétáljunk (autóz zunk, villamosozzunk) át egy másik térfélre: a Hajdu köz a Rákos patak túloldalán található, a Fiastyúk utcai telep egyik rejtett részecskéjén. Erős ellentéteként az újlipótvárosi élménynek. Merthogy itt meg, az ötvenes évek életfilozófiájának megfelelően, mindvégig a közösségi tereken (a parkokon, az utcákon, a kultúrházakon, éttermeken, sportpályákon) van a hangsúly. Míg a Visegrádi utca polgári közönsége igyekszik kevesebbet mutatni az Számszaki köszöntő szöveg: Jolsvai András, fotó: Sebestyén László Ebben az évben ünnepelte, ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját a főváros XIII. kerülete. A szerző ezúttal rendhagyó köszöntőre vállalkozott: a hetvenötös szám játszotta írásában a főszerepet. 12 BUDAPEST 2013 szeptember
